Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

AZ ÉRTELMISÉG VÁLSÁGÁNAK GAZDASÁGI HÁTTERE 41 most egy éve hajtott végre a főiskolai ifjúság szociális viszonyairól, módom volt a legfrissebb anyag alapján gondolatmenetemet ellenőrizni. 1930-ban tudvalevőleg már társadalmi életünk széles köreiben erősen érvényesült az említettem gazdasági válság hatása. Legpregnánsabban ez a kisbirtokos elem főiskolai tanulmányokból való kiszorulásában jelentkezett. A földmíves gyerekek arányszáma csak 6-o%-a volt most az egyetemi hallgatóságnak, szám szerint is csupán 775. De hogy kisbirtokos-osztályunk milyen nehezen adta fel itt a már elért eredményeket, mutatja az, hogy az önálló kereskedők egyetemi tanulmányokat folytató gyermekeinek száma is majdnem olyan mértékben fogyott, mint a kisbirtokosok gyermekeié, pedig a kereskedelem (mint főkép városi foglalkozás) már települési helyénél fogva is bizonyos előnyöket élvez e téren a földmíveléssel szemben. Az önálló elem háttérbeszorulásából az iparosság kevésbbé vette ki részét. Gyermekei 1930-ban is csaknem 10%-át tették az egyetemi ifjúságnak, — örvendetes cáfolatát szolgáltatva annak, mintha számos nehézség és küzdelem ellenére is kisiparos társadalmunkat összeroppanás fenyegetné, hiszen a kisiparosság szempontjából a gyermekek egyetemi fokú iskoláztatását mindenkor, mint a vállalkozási szellem egyik tipikus jelét foghatjuk fel. Az 1930. évi adatok vizsgálatának azonban legfontosabb tanulságát másutt találjuk meg. Abban t. i., hogy a szorosan vett köztisztviselők gyermekeinek az arányszáma erősen megkurtult. 1923-ban a szorosan vett köztisztviselői réteg gyermekei közül került ki az egyetemi hallgatók 14-8%-a; 1930-ban már csak 127%-a. Annál inkább felötlik ez, mert a papok, tanárok és tanítók gyermekeinek arányszáma ugyanekkor felemelkedett 97%-ról io-8%-ra, az egyéb értelmiségi, tehát szabad foglalkozású egyének gyermekeié pedig 5-8%-ról 8'5%-ra. Nyilván összefügg ez a jelenség azzal, hogy a szorosan vett közigazgatás tisztviselői létszámát többszörösen is apasztották. De hogy az egykori s ma még tényleg köztisztviselőosztály anyagi helyzetének megingása is visszatartja a szülőket attól, hogy gyermekeiket főiskolai tanulmányokra adják, annak ezek a számok mégis csak bizonyságai. Ezeken kívül azonban bizonyára mélyebben fekvő okai is lehetnek annak, hogy a tényleg alkalmazásban álló köztisztviselők gyermekeinek tömege is megritkult az utolsó években. Forgassuk vissza az idők rokkáját s íziben látjuk, hogy e század 30-as évei táján elsősorban azoknak a köztisztviselőknek gyermekei járhatnak egyetemre, akik a század első évtizedében, valószínűleg inkább ennek is második felében, alapítottak családot s jutottak rendszerint első ízben álláshoz is a közszolgálatban. Ezeknek a köztisztviselő elemeknek azonban a pályáját a világháború sok esetben kettévágta. Sokan közülük nem érték meg a