Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Az értelmiség válságának gazdasági és társadalmi háttere. Dr. Laky Dezső választmányi tag előadása

3 2 LAKY DEZSŐ mányaira, melyek érdeklődése még a 900-as évek elején lanyha volt vagy egyáltalán csak alig jelentkezett. A kisbirtokosság az 1914. évi, már nagyra nőtt, egyetemi ifjúságnak kevés hijján 10%-át szolgáltatta, a kiskereskedők vagy kis szállítási vállalkozók csaknem ugyanennyi részét; a kisiparosok még több is, mint 10%-át. Ennek a három kategóriának a gyermekei közül való tehát a világháború közvetlen küszöbén a magyar főiskolai ifjúság közel 1/z része s ugyanekkor 1000 főnél nagyobb számban tanultak az egyetemen olyan ifjak is, kiknek atyja a mezőgazdaságban, iparban, vagy a forgalomban csak mint segédszemélyzetben' egyén : munkás vagy egyéb minőségben kapcsolódott. Azt mondhatjuk, hogy a világháborút megelőző esztendők adatainak vizsgálata határozott tanulsággal szolgál. A főiskolai tanulmányok iránt való érdeklődés mindinkább közkincsévé vált a nemzet egyetemének. Olyan társadalmi csoportok sarjadékai is átléphették a tudományos munka csarnokait, — és sokan át is lépték, — akiknek elődei minden bizonnyal közönnyel mentek el ez épületek mellett. A főiskolai tanulmányok demokratizálódtak, a nemzet köztulajdonává kezdtek válni. Ezzel azonban már a harmadik oszlop indult rohamra az értelmiségi pályák felé. A 90-es évek közepétől fogva a köztisztviselők gyermekeinek oszlopa sűrűsödött. A 900-as évek elején mind hatalmasabbbá vált az iparforgalmi pályán dolgozó tisztviselői kar gyermekeinek egyetemek felé törekvő oszlopa. A század első évtizedének végén pedig már teljes felfejlődésében látjuk azt az oszlopot is, amelyet a kispolgárság, valamint az agrár és az iparforgalmi proletariátus is alkotott. Persze ugyanezt a folyamatot épp így észlelhetnők akkor is, ha a középiskolai növendékek társadalmi tagozódását kutatnók a világháborút megelőző esztendők során. De talán nem hiba, ha gondolatmenetünkben a súlyt a főiskolai tanulmányok végzésére vetjük, minthogy közfelfogás szerint (s nem helytelenül) az értelmiség válságának egyik legfájóbb pontja napjainkban éppen a főiskolákon oklevelet szerzett ifjak nagy tanácstalansága. A világháborút megelőző évek tanulságát azonban még érthetőbben is kifejezhetjük. Valójában nagy harc indult meg társadalmunkban az értelmiségi pályákon való elhelyezkedés érdekében. Harc, melynek kinövései is voltak, de amely végső eredményben mégis csak azért a tétért folyt, hogy az eljövendő időkben ki uralja az értelmiségi pályákat. Azok a társadalmi rétegek-e, amelyek régi jogon voltak e pozíciók birtokosai, vagy helyükbe új elemek emelkedhetnek fel. Szilárd a meggyőződésünk, hogy ha a világháború sötétsége nem is szakadt volna ránk, s ma Nagy-Magyarország boldog, de valaha eléggé meg nem becsült, éveit élnők, szintén már jó régen kirobbant volna az az összeütközés, mely a magyar értelmiségi pályákon a kereslet és kínálat