Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - A szellemi munka válsága. Dr. Kornis Gyula választmányi tag előadása

A SZELLEMI MUNKA VÁl SÁGA 5 mányos kutatás), szépségértéket (a művész alkotása), életértéket (az orvos gyógyító működése), gazdasági értéket (a mérnök munkája, az életszükségleteket kielégítő tárgyak előállítása, a sokféle fizikai munka), szociális értéket (közigazgatás, a sokfajta állami és községi hivatali tevékenység) stb. Mi a különbség testi és szellemi munka között? A kettő határvonala szétfolyó. Nincsen ugyanis testi munka a szellem valamelyes közreműködése nélkül s viszont szellemi munka sincsen a test igénybevétele, azaz fáradtság nélkül. A testi munka azonban közvetlenül használja az emberi szervezetet, a szellemi munka pedig csak közvetve az idegrendszer útján. A fizikai munkának is van mindig szellemi oldala, mely a minőségben, a célszerűségben, a gazdaságosságban nyilvánul meg. Minél többször kell változtatni a fizikai munka közben a célhoz mért eszközöket és mozgásokat, annál jobban áthatja a szellemi munka, a gondolkodás a testi munkát. Végső elemzésben a testi munka irányítója is a szellem. A játék vagy a szórakozás is a testet vagy a szellemet igénybevevő erőkifejtés, mégsem tekintjük szorosan munkának, mert közvetlen erkölcsi célja nem valamely érték megvalósítása. A munkának erkölcsi szankcióját ugyanis a kultúra adja meg. A kultúra az értékek rendszere, melyeknek megvalósítása kötelességünk. Az értékmegvalósítás munka útján megy végbe. Csak annak a munkának van erkölcsi jelentősége, amely valamely kultúrértéket közvetlenül vagy közvetve megvalósít. A csatornatisztító munkás tevékenysége is komoly erkölcsi jelentőségű, mert közvetve bizonyos kultúrértékek védelmének szolgálatában áll. A fizikai munkahivatások étoszának és értékelésének erre a magaslatára még a rabszolgatartó ókornak társadalma nem emelkedett. A fizikai munkát lenézte, a szenvedéssel (labor) azonosította. A szabad- vagy nemesemberhez az ókortól kezdve az újabb időkig csak a szellemi munka volt illő. Aristoteles a szellemi, tisztán a gondolkodásnak szentelt életet, a bios theoretikos-t tartja a legmagasabbrendű életformának, az emberi kultúra csúcspontjának, mely ((legközelebb áll az isteni élethez». A szellemi munka, az igazság kutatása, a gondolkodás a szabadembernek a rabszolgával és kézművessel szemben nemcsak kiváltsága, de egyenest erkölcsi kötelessége, mert az embert az állattól éppen eszes volta különbözteti meg. A szellem tevékenységében kell tehát az embernek keresnie sajátos tökéletességét és boldogságát. A fizikai munka értékelése már a kereszténység befolyása alatt (az emberi lélek méltósága és egyenlő értékűsége ; szerzetesek munkája, céhrendszer) erősen fokozódott. A fizikai munkásoknak majdnem egy század óta folyó sikeres szervezkedése és politikai gazdasági ereje pedig az utóbbi évtizedben egyenest azonos értékűnek minősítette a testi-ipari munkát a szellemi munkával. A világháborút követő