Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - A szellemi munka válsága. Dr. Kornis Gyula választmányi tag előadása

MEGNYITÓ BESZÉD 3 vázolt kérdéseket alapos vizsgálatnak akarja alávetni, természetesen nem végezhette el egyetlen ember; Komis Gyula a ((szellemi munka válságáról)), Laky Dezső az ((értelmiség válságának gazdasági és társadalmi hátterérőh, Szandtner Pál meg ^értelmiségi ifjúságunk jövőjéről)) fog nekünk előadást tartani.* A SZELLEMI MUNKA VÁLSÁGA. Dr. Komis Gyula választmányi tag előadása. Az emberi szellem újkori fejlődésében mély tragikum lappang. A szellem egyik főtényezője, az ész, a modern természettudomány és technika megszületésével az anyag fölött sohasem sejtett, csodálatos diadalt aratott. Ugyanekkor azonban fokozatosan az anyag rabságába jutott. A modern technikai s vele a mai gazdasági kultúra bámulatos fejlődésének kiindulópontja a Bacon szava : natúr a parendo vincitur •— ki kell kutatnunk a természet törvényeit, ezeknek engedelmeskednünk kell, vagyis alkalmaznunk őket s mienk a diadal a természet erői fölött. Ma azonban Bacon szellemes barokk metaforájának már valóságos jelentése van : a természetnek, az anyagnak maga a szellem is engedelmes rabszolgája lett. Ugyanis már nemcsak a természetet bontja szét elemeire, hanem az egyén és társadalmi életet is s azt gondolja, hogy az elemek puszta mechanikus összege a szellem területén is élő egész. Az ész racionalizálva-mechanizálva a szellemi világot is — megöli az élőt, a friss személyes életet, kiszívja belőle a lelket. A modern gyáripar racionalizált módszerei (a Taylor-, Ford-, Bedaux- stb. rendszer), a ((tudományos üzemvezetés)) (scientific management) az emberi munkát a leggazdaságosabbá teszik ugyan, de ugyanekkor lelketlen géprésszé, előre kikalkulált energiaforrássá személytelenítik az embert, aki mégis csak lelkes lény, személyes egész, mely pusztán eszközszerü quantummá mégsem fokozható le. Az ész az emberi társadalmat természettudományi-anyagi kate- góriák alapján már nem személyes-pszichofizikai egyéniségek szerves egészének, hanem szilárd elemek halmazának nézi s keresi az exakt törvényeket, amelyek szerint ezeket az elemeket célszerűen keverheti, forgathatja, mintha az emberek is egyforma, egyéniség nélküli quantumok volnának, ahogyan a fizikai testek atomjai, melyekre az ész a számok törvényeit oly sikerrel alkalmazhatja. Ez a szociális fizika s gazdaságos alkalmazása, a szociális technika (sokszor ((társadalmi politikának)) nevezik) az egyéniségétől megfosztott atomember munkáját egyhangúvá, egyoldalúvá, gépiessé szárítja, természetes alkotó örömétől és magasabb rendeltetéstudatától megfosztja, kivájja, i*