Társadalomtudomány, 1931 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1931 / 1-2. szám - Dr. Hornyánszky Gyula elnöki megnyitója

MAGYAR TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TÁRSULATNAK 1930 február hó 14., 17-ik és március hó 3. és 6-ik napján tartott ÉRTEKEZLETE AZ ÉRTELMISÉG VÁLSÁGÁRÓL R. HORNYÁNSZKY GYULA ELNÖKI MEGNYITÓJA Tisztelt közönség! A Magyar Társadalomtudományi Társulat régóta esedékes adósságát rója le akkor, midőn az (értelmiség válságáróh sorozatos előadást tart. Mert a kérdés kezdetről kezdve hozzá tartozott elméleti eligazodást követelő szövevényes voltánál és nagy aktualitásánál fogva. Mindenekelőtt : nem országos, hanem világjelenséggel állunk szemközt s nálunk csak élesebb formában mutatkoznak a lényegükben mindenütt egyforma állapotok, mert bennünket egy vesztett háború, egy kegyetlen és esztelen békekötés és a kettőnek összes politikai és gazdasági következménye különösképen rossz sorba sodort felvetett problémánk szempontjából is. Azután az, amit a legközvetlenebbül érezünk nagy bajnak, értelmiségi ifjúságunk válsága: küzdelmes jelene, kilátástalan jövője, csupán szimptóma. Láthatóvá vált jele annak a nagy eltolódásnak, amely egész modern társadalmunk szerkezetében — főleg gazdasági okoktól meghatározva és nemzetközi összefüggések alapján — a biológia határáig végbement. Mintha sarkából fordult volna ki az egész társasélet : az ötvenévesek ifjakká lettek és az öreg hivatalnokok nem az ágyban, hanem hivatalaikban halnak meg. Legszélesebb távlatból nézve a dolgot, elsősorban a fizikai és a szellemi munka erőmérkőzéséről van szó. Az utóbbi ma rossz helyzetbe került, mert gyakran nem rendelkezik a fizikai munka kényszerű természetével és a szervezkedésnek kellő feltételeivel sem. Mindennek következtében értékskálája is alászállt, nem csupán gazdasági értelemben beszélve értékről. A fizikai munkásság zárt sorával szemben, amely ismeri és meg is tudja védeni a maga egyöntetű érdekeit, ott látjuk a szellemi élet egyedeit vagy ezek szervezetlen csoportjait, amint tanácstalanul és a szükséges erőtömörülés nélkül küzdenek még mindig azért az ideálért, amelynek az emberiség a maga kultúráját és az ezért kijáró tiszteletet köszönheti. Nem akarok spengleri Társadalomtudomány I