Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - Szabad és kötött környezetformák. (Megjegyzések az egyéni környezet elemeinek meghatározásához)

286 Figyelő többségében „az alma nem esik messze a fájától". Maga a pályaválasztási szabadság nem szigorúan egyéni, sőt inkább a családi hagyomány és értékelés a döntő. Ezek szerint itt nincs új, merőben elütő környezetelem, hanem — ép az előzőkkel kapcsolatos kötöttség. Arról, hogy a pályatársak a pályára belépőkkel az uralkodó életszokásokat, a munkamódot stb. ismertetik, általában az ifjút bevezetik az életbe, elég röviden megemlékezni. Az egyénre ható mai környezetelemek közelségi sora tehát bizonyára ez: család, nemzet, kultúrkör, foglalkozás, hasonló korréteg és hasonló nem. Kérdésünk e ponton sincs lezárva. Ha mindezek a környezetelemek lényegében a születés által adottak, ha a foglalkozási kör esetén is csak esetlegesen van szó egyénileg arról, hogy mire adjuk magunkat, éppen mindezen kötöttségekkel szemben nyilvánul meg egy oly tendencia, hogy az egyén a saját Ízlését, hajlamát követhesse. Hozzájárul ehhez lényegesen a tömegek modern, szoros munkafegyelme; az évekr hetek, napok túlnyomó része speciális és sokban gépies munkában telnek el. Dunkmann egy megjegyzése (hiszen egész elmélete mintegy kiragadott megjegyzések mozaikja, s ép az ellen tiltakozunk, hogy ily szociális kérdést puszta megjegyzések formájában bárhová közbeiktatni lehessen) arra utal, hogy (amire amerikai szociológusok mindig felfigyeltek, ő is észreveszi) van bizonyos életkör, amely ép a mai technifikálí élet kiegyensúlyozására hivatott. Szórakozás ez, mint Dunkmann is rámutat? Kétségtelen ez is, de ferde dolog ezt így környezettényezőként, illetve motíválóként kiragadni. Nem szükséges tüzetesebb tömeglélektani elemzés e, sui generis modern tömeghangulat megrajzolására. Kétségtelen, hogy a modern Én sajátos deformáló tényezőt kap a tipikusan technifikált életmunkában. Időileg élményei két sorozatot mutatnak: egyik a saját énjéhez tartozik, a másik én az, amellyel belép a gépies tevékenységi láncolat láncszemei közé, amelyet „átenged" az organikus életből a gép számára, S ez az időileg különváló tevékenységsorozat sajátos centrumot kap, mely mint Én-centrum, sui generis „technikai Én"-né alakul. Ez az Én erősen lekötött, nem szabad, a „másik" Én annál inkább keresi a szabadságot, önmaga megtalálását. Éppen a modern élet felötlően gazdagon alakít ki oly környezetelemeket, amelyek teljesen szabad csatlakozáson alapulnak, ahol nincs szó semminő kötöttségről, A régi időkben egy környezetelem állott — a baráti kör — e célra az egyén rendelkezésére, a mai élet ezerféle ily kört teremt; a „dopolavoro" külön problémája. Mondjuk, a „szórakozáskereső" tömegek különös erővel hoztak létre sajátos életformákat. Vannak persze komolyabb egyesülések is, tudós, művész körökt