Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - Szabad és kötött környezetformák. (Megjegyzések az egyéni környezet elemeinek meghatározásához)

284 Figyelő körülbelül ezek mutatkoznak be tagállamokként és nagy méretűek, ámde egyedül nem a méretnagyság itt a döntő, hanem középhelyzet nemzet és a tőle távol eső kategória: a család között. Magunk ,,helyi közösségeknek" neveztük, de a „helyi" szót nem találjuk eléggé kifejezőnek. A görög világ a poliszban mutat fel hasonlót stb. Az ily sorsközösséget legcélszerűbb a fenti példa nyomán — általában — „kantonális közösségnek" neveznünk. Ennek sajátos értéke az egyén számára az, hogy életviszonyaihoz — szubjektíve — „közel van", a sorsára való hatást közvetlenebb módon érzi. A modern parlamentárizmus szó nélkül szétporlasztotta ezt az alakulatot. Önkényes határú választókerületekből kerülnek ki a ,,nép"-képviselők. A kantonális sorsközösség felolvad; minden feje fölött siklik át? Jó részben, — Egy nemzetfölötti alakulatról nem szabad megfeledkeznünk. Amint van egy „helyi" környezetelem az egyén körül, mely „közelebb" van hozzá, mint a nemzeti közösség, úgy van egy, az előbbinél is tágabb környezetelem: a kultúrkör. Ez számunkra a Nyugat, azaz a közép- és nyugateurópai — nyugati keresztény — civilizáció. Ez a környezetelem látszólag „távolabb" van az egyénre nézve, mint az előbbiek, s könnyen feltételezhető, hogy szinte az átlagos egyén számára már el is hanyagolható hatásmennyiséget ad ki. Ez a feltételezés kétségtelenül elsietett volna; a „kultúrkör" környezeteleme annyiban jelentős, amennyiben minden u. n. „erkölcsi", humanitárius, vagy nemzetközi érintkezésben irányadó elv, valamint e civilizáció vallási struktúrája „közeli" hatással van az egyén morális életfelfogására, világszemléletére. Az idők változásától függ, hogy ilyen kultúrkör-hatások mikép nyomulnak előtérbe. Nem tudjuk belátni, hogy az itt röviden átpillantott természetes, közösségi környezetelemeket Dunkmann mikép tudja párhuzamba hozni a következőkkel: 1. mindenki „hasonlókép" beleszületik egy nembe (férfi-nőj és hasonló neműekkel szintén rokonnak érzi magát. Kétségtelen itt is van megértési közelség, sajátos interpszichikai kapcsolat, de a kapcsolat lehetőségei, főkép gyakorisága, intenzitása másr továbbá 2. mindenki beletartozik „születésénél fogva" egy korrétegbe. Semmi kétség, a gyermek hasonló korúakkal van együtt, fejlődését zavaró az, ha állandóan felnőttek közt van, kik elzárják őt a hasonló korúaktól. A gyermeki világ „annyira elütő struktúra, hogy megérthetjük, de teljesen nem tudjuk átélni" (Spranger). Az Én felfedezése, az életprogramm fokozatos kialakulása, az élet egyes formáiba való beleílleszkedés, az egyéniesülés „metafizikai alapélménye" oly sajátos növekedési feladatok, hogy azt el kell fogadnunk, mint a felnőtt élettel szemben önálló problémát (v. ö. Spranger, Az ifjúkor lélektana. M. ford. 1929). A korrétegbeli összefüggés el nem hanyagolható önnevelési milieu. „A barátkozás az önmegértést szolgálja." Az egykés gyermek egyik tragikuma abban van, hogy kevés a hasonló korú, aki-