Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 4. szám - A SZÖVETKEZETI MOZGALOM TÁRSADALOMLÉLEKTANI KÉRDÉSEI

274 Ihrig Károly minden elhatározás a közgyűlésnek, tehát a tagok egyetemének marad fenntartva, vagy például valami referendumrendszer-félévei. Ellenkeznék ez a funkciók megoszlásával, ellenkeznék a szövetkezetnek, mint gazdasági alanynak lényegével. Mi tehát a kivezető út? Különböző lehet. Egyik kétségtelenül az az elv is, hogy a szövetkezeti szavazatjog, tehát az annak ügyeibe való beleszólás mértéke független a tőkeérdekeltségtől. Ez az úgynevezett demokratikus vonás a szövetkezeteknél, szemben a tőkés társulások oligarchikus jellegével. Ez azonban nem elég, mert hiszen nagy taglétszám mellett a kollektív akaratnak egy-egy tagra eső része oly elenyésző, hogy a tag azt nem is érzékeli. Vannak azonban módok, melyek a közgyűlés mindenhatóságának illúzióját fokozni alkalmasak. Ilyen a tagok összeségének kisebb csoportokra való felbontása, úgy, hogy például személyi kérdésekben (választmány, igazgatóság összeállítása) ezeknél a csoportoknál van a részdöntés, tehát egy-egy csoport például megválasztja a maga kiküldöttjét, mintegy a maga bizalmi emberét a döntő szervbe, az igazgatóságba. Általában, igen jó hatása van ebben a tekintetben, ha a legfontosabb személyi kérdésekben a tagok egyetemének minél közvetlenebb beleszólása van; például ők választják a vezető hivatalnokokat, ők hagyják jóvá az azok részére megállapított fizetéseket stb. Nagyon jellemző, hogy ezek a módszerek épen Amerikában, a demokrácia földrészén fejlődtek ki a szövetkezeteknél. Ide tartozik a tagok állandó tájékoztatása, panaszaiknak, kívánságaiknak állandó tudakolása, ami szintén a nagy amerikai szövetkezeteknél van bevezetve és egész sereg hivatalnokot (field agents) foglalkoztat. Ezekben ki is merítettük a szövetkezeti mozgalom azon társadalomlélektani kérdéseit, melyek saj átlagosan annak csoport halmazállapotot elért részeivel kapcsolatban merülnek fel. Át kell tehát térnünk azoknak a kérdéseknek a vizsgálatára, amelyek a mozgalomnak tömegmozgalmi jellegéből erednek. Mint már mondottuk, itt két réteg kerül együttes tárgyalásra: a már szövetkezetileg szervezett tömegek és a még nem szervezett, de a szövetkezeti gondolat tudatos vagy tudatalatti jegyében már pszichológiai értelemben vett tömeggé sűrűsödött sokaságokról. Mindkét esetben a feladat az, hogy a tömegekben a szövetkezeti gazdasági elv fölényébe vetett hit gyökeret verjen és erősödjék, az a meggyőződés érlelődjék ki bennük, hogy a szövetkezeti szervezkedés által a maguk egyéni vagy osztálybajain segíteni tudnak. Ha pedig ez a meggyőződés kialakult, akkor elég erős legyen ahhoz, hogy őket meg is tartsa, szövetkezeti magatartásra, mondjuk, áldozatokra késztesse.