Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM

16 H. J. Laski az állam valami módon biztosíték partikularisztikus érdekekkel szemben: az egész közösség nevében cselekszik; lehetővé teszi a békét; mentes azoktól a részleges szempontoktól, amelyek kikerülhetetlenül eluralkodnak a nálánál kiseb csoportokon és egyéneken. Ez az érvelés előttem a maga egészében csalókának tűnik fel annyiban, amennyiben ezeket a tulajdonságokat az állam szükségképeni és a priori attribútumai gyanánt állítják be. Elhanyagol bizonyos releváns tényeket, amelyek épen az általa felállítani kívánt nézőpontból legfőbb fontosságúak. Elfelejti először, hogy az állam, amelyről beszél, absztrakció, hogy amit vizsgálnunk kell, az annak a kormánynak a cselekedete, amely az állam nevében beszél. Nem állíthatjuk a priori, hogy ennek a kormánynak a döntése adott esetben az egész közösség érdekében van, amíg nem ismerjük annak a döntésnek a tartalmát. Ennek megítélésére nyilván azok hivatottak, akiket a döntés tartalma majd érinteni fog. Azt mondani, hogy el kell fogadniok, mert visszautasítása a békét veszélyezteti, azzal az érvvel esik egybe, amely szerint a rend mindig a legfőbb jó. Nem látom be, hogy ezt a nézetet el lehetne fogadni a történeti tényeknek bárminő vizsgálata alapján. Nem tartom lehetőnek, hogy hibáztassuk azokat, akik ellene szegültek I, Károlynak 1642-ben, vagy azokat az embereket, akik forradalmat csináltak Franciaországban 1789-ben, vagy Oroszországban 1917 márciusában. Egyetlen kormány sem cselekszik a közösség nevében mindaddig — eltekintve a formális szemponttól — míg a közösség véleménye a kormány akciója felől nem ismeretes. Kormányok felhasználták a szuverén hatalmat partikularisztikus célokra a múltban és fel fogják használni kétségkívül a jövőben is. Amikor XIV. Lajos visszavonta a Nantes-i edictumot, akcióját az a nézet diktálta, hogy Franciaország érdeke kívánja a vallásos egyöntetűséget; akciója, nem szükséges ebben kételkednünk, őszinte is volt és magas motívumokra épült. De nem látom be, miért ne lettek volna a hugenották, hasonló őszinteséggel és magas motívumoktól hajtva, jogosultak ellenszegülni határozatának. Az a rend, amelyet ő fel akart állítani, számukra mindannak eltörlését jelentette, amit a legértékesebbnek tartottak; és előttem igazoltnak látszik az a megítélésük, hogy, mint Jurieu mondja, ez olyan eset volt, amikor az állam akaratában való megnyugvás, pusztán azért, mert az az állam akarata, lehetetlen volt. Teljesen egyetértek azzal a nézettel, hogy emberek vagy társulások csak végső esetekben szálljanak szembe az állam akaratával; nincs szükségem meggyőzésre abban a kérdésben, hogy a béke mindig jobb a konfliktusnál. De nem mindig van így. És mert nem mindig van így, a jogi igények csupán jogiak és mint