Társadalomtudomány, 1930 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1930 / 1-3. szám - JOG ÉS ÁLLAM

Jog és állam. 9 -vében cselekvő szerveket, nemcsak a társadalmi folyamat kulminációjának tette meg, hanem az emberiség által felismerhető legmagasabb cél megtestesülésévé avatta. Ettől kezdve az állam kétségbevonása nem csupán a béke és rend kétségbevonása volt, hanem annak kétségbevonása is, amiben az ember legmagasabb célja testet öltött ; és mivel az államot hatásosan csak kormányán keresztül lehetett kétségbevonni — miután egyedül az utóbbi rendelkezett az állam szuverenitásával — kormány normális boldoggáavatása következni látszott abból a funkcióból, amelyet mint az államakarat legfőbb szerve ellátott. III. A jogfilozófus problémája, röviden szólva, az a nehéz probléma, hogy miként érvényesíti a maga tisztán formális kategóriaelemzését a körülöttünk levő tényleges világra. Az intézmények nem a logikai hierarchiában elfoglalt helyzetük és ebből a helyzetükből eredő formális igényeik, hanem a tényleges szükséglet kielégítésére való képességük által nyernek igazolást. Ha ez hiányzik belőlük, új intézmények válnak szükségessé és új hierarchia fejlődik Iri, hogy a logikai hierarchia jobban megfeleljen szükségleteinknek. És ez az, ami ma tényleg történik. Egyfelől társadalmi átalakulások és másfelől a tudományos fejlődés hatottak közre abban, hogy a kormány helyzete úgy a nemzeti államban , mint a nemzetközi közösségben forradalmi átalakuláson megy keresztül. Egy megfelelő jogfilozófiának tehát nemcsak a kormány legális jogát, hanem erkölcsi jogosultságát ki is kell mutatnia az engedelmességre. Nem csak ezt kell tennie. Meg kell magyaráznia azt is, hogy miként lehet az állam szuverénitását összeegyeztetni egy olyan világgal, amelyben az államok közötti hinterland szervezve van, meg kell tehát mutatnia, hogy miként maradhat valamely állam, amely határozott kötelezettségek egy óriási sorának van alávetve, a saját akaratán kivül semmi más akaratnak alá nem vetett, és mégis az alatt a kényszerűség alatt álló, hogy kötelezettségeit teljesítse. A klaszszikus államelmélet elégtelensége korunk szükségleteinek kifejezésére mindinkább nyilvánvalóvá válik az új nemzedék előtt. Duguit Franciaországban, Kelsen Bécsben, Krabbe Hollandiában csak a legkiválóbbak azok közül, akik különböző utakon belátták ennek az elméletnek a csődjét és újra fel akarják építeni azt különböző alapokon. Az új megoldásoknak talán egyike sem kielégítő ; de valamennyi annak felismerését képviseli, hogy a tiszta formális juriszprudencia, amely az államot mint egyszerűen a legmagasabb ismert egységteremtő tényezőt magyarázza és ebben látja igazolt-