Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A pacifizmus problémájához. (Megjegyzések Moór Gyula "A pacifizmus utján" című tanulmányához.)

46 talom elveszítené mai jelentőségét, illetve a fegyverkezés nyújtotta hatalmat egy másik tényező visszatudná szorítani. Pedig még sem igaz az, hogy a nyers erőszak minden hatalomnak utolsó forrása. Ezt egy nagyon szembeszökő és közismert folyamattal akarom bizonyítani. A világtörténelem az utolsó 150 év leforgása alatt a dinasztikus hatalmi államtól eltolódott a modern nemzeti állam felé. Pedig a hatalom amott volt. Ez a változás csak azért tudott beállani, mert a nemzeti eszme, mint erkölcsi érték, összeütközésbe került a régi hatalmi szervezettel és azt lassanként felmorzsolta. Egy korszakos eszmének tehát feltétlenül megvan az ereje, hoéV nyers hatalmi tényezőt megdöntsön és felváltson. A hatalmi eszközökkel nem rendelkező államok természetes nemzeti politikája tehát az volna, hogy olyan nemzetközi konstelláció megteremtésén dolgozzanak, melyben a fegyverkezés nyújtotta hatalmat a jog rendje és az etikai eszme hatalma váltja fel. Az ilyen célért való küzdelemnek pedig semmi külső akadálya nincsen. Mivel ez a harc tisztán szellemi erők latbavetése, a legyőzötteknek ebben a harcban teljesen szabad kezük van. Mennél többet veszít a hatalom rendje eddigi jelentőségéből, mennél inkább fokozódik a jog rendjének a jelentősége, annál közelebb állanak a legyőzöttek ahhoz, hogy jogosult külpolitikai törekvéseiket elérjék. Ha a hatalom rendjét a jog rendje felváltotta, akkor ez természetszerűleg az igazság rendjét is jelenti, mert hiszen a jogrend fejlődése a kor erkölcsi felfogásával lépést tart. De még mielőtt ez az ideális állapot elkövetkezne, eltolódhat a világpolitikai helyzet olyan irányban, hogy a mai hatalmi viszonyokat egy igazságosabb rend felválthatja. Figyelembe kell ugyanis vennünk, hogy a hatalomnak és erőszaknak szociológiai funkciója nemcsak abban áll, hogy egy másik fél rovására előnyöket szerez, hanem abban is, hogy egy másik féllel szemben bizonyos állapotot megtart és megvéd. A Hatalom birtokosa olyan tárgyra is kiterjeszti uralmát, melyet nem önmagáért kíván meg, hanem csak azért, hogy az ellenfél pozícióját gyengítse. A hatalomnak tehát védelmi funkciója is van. Ezt az összefüggést legeklatánsabban Franciaországnak Németországgal szemben követett politikája bizonyítja. Franciaország fél Németországtól, ezért olyan jogokat von meg tőle, melyekre magának ugyan nincsen szüksége, de amelyekkel ha Németország rendelkeznék, Franciaország mai pozícióját veszélyeztethetné. Ebből pedig következik, hogy mennél jobban ér-