Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

37 az irodalomban hatalmas szellemi tüzek gyúlnak ki — gondoljunk reformkorszakunkra —, melyek messze és széles rétegekre világítanak már. Akkor a nemzeti nyelv kiteljesedésének kora már nem tudós kasztnak szórja a fellendülő tudomány áldásait; akkor a hadsereg már nem szükkörű, zsoldos erő, hanem néphadsereggé és egységes népfegyelmező és nevelő erővé szélesedik; akkor, amidőn nagy, nemzeti problémák hódítják maguk felé a közfigyelmet;: — könnyű úgy vélekedni ily nagy, közösségi erők láttán, hogy az államnak kultúrpolitikai téren nincs is igazában lényeges szerepköre. Ma ennek az államminimálizálásnak kora lejárt. Csak történetileg és államtani téren iskolázatlan elmék beszélnek ma az állam „túlhatalmas befolyásáról", amikor a közösségek elgyengülő erejének korában minduntalan ép az államot ostromolják, hogy vállaljon új és új feladatot. Ez azért van, mert az állam mint „kiegészítő" és „kiteljesítő" szervezet megállta a helyét, s mindenki tudja már a múltból, hogy bízhatik erejében. Az állam sajátos aktív erőinek képe, mely a közönségben él, morfológiailag a következőkép fejezhető ki. Vannak — mint láttuk — társas organizmusok: t. i. (mai, szorosabb értelmű terminussal)" ,.közösségek" és vannak egy-egy célra szervezett organizációk, társulatok. Amabban a rugékonyság és célokban gazdagság az uralkodó vonás, ezekben a szervezett, fürgébb társulati formákban a célok szegényebbek, de bennük minden észszerűen összerendezett, azaz célracionális. Az állam azáltal jut előtérbe, hogy megvan benne a közösségek célgazdagsága s rugékonysága, de megvan benne a társulatok észszerű összerendezettsége, célracionalitása is, azaz átütő ereje és szabályos akcióképessége. A közönség ezt látja, vagy érzi és számít az állam ily sajátos erejére.42 41 V. ö. a német szociológiai irodalomban Tönniesen kivül (kinek fellépése: 1887, s figyelmen kívül maradt sokáig) újabban Theodor Litt (Individuum u. Gemeinschaft), A. Vierkandt (Gesellschaftslehre, 1923.) s napjainkban Geigner (Gestalten der Gesellung. 1928.) munkáit, a kisebb cikkek és pompás kritikák egész légiójától kísérve. Nem véletlen, hogy a „közösség" irodalma a német szociológiai munkák színe-javát <teszi ki. Részünkről ld. Egy új szociológiai irányról. Társadalomtud. 1925. évf. A régibb magyar szakirodalom „közösség" terminusa szétfolyó, mint ma a „közület", mely utóbbi általánosítható, míg az előbbi nem. 42 Hogy régebben az állam társadalommorfológiai nézőpontból vett vizsgálatát minő nehézségek árán indították meg, v. ö. R. Schmidt ma is figyelemreméltó munkáját: Der Staat. 1896. (Staats- u. Völkerrechtlichen Abhandlungen, ed. G. Jellinek u. G. Meyer, I., 6.).