Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

35 éppen az állami erőhöz hozzáhatványozódó problémák lesznek: az állani speciális kiteljesítő szervezetté válik, amelynek nagyszerűsége folytán megvan a magasabbrendűsége és magasztossága. Látható mindebből az, hogy 1. az államcélok nem ölelhetnek fel mindent, az állam egy alapstruktúra: a közösség életkívánalmaihoz van hozzákötve. De 2. éppen ezen szoros kapcsolatnál fogva az állam nem egy célra szolgáló ,,szerv", hanem maga is sokcélú, évszázados tartamú, organizmus-szerű egység, nem puszta rend-mechanizmus, eszköz, célracionális szervezet. Önálló életköre van, racionális s egyben érzelmi hagyománya van, mellyel táplálja a nemzeti s kultúrközösségeket, nemcsak a közösségek támogatják az államot. A célokban önállósuló s integrálódó állam több, gazdagabb, mint a formális jogállam s önmaga is kultúrahordozóvá válik, nem csak normákat garantáló, kényszerítő szankcióval ellátó szabályozó gépezet.37 Maga Jellinek58 nem kevesebbet állít, mint azt, hogy „puszta jogvédelmi funkcióra szorított állam sohasem létezett és nem is létezhetett." Továbbá: ,,a tiszta jogállami elmélet. .. gyakorlatilag egyértelmű az államnélküliség követelményével." Korunkban Kelsen államelmélete keltett nagy és heveshangú vitát, mert még a „jogállam" gondolatát is megszűkítve puszta normatani — elméleti — „beszámítási ponttá" theoretizálta az államot.39 Az előbbiekből következik az, hogy az állameszme, mely a mult században gyakorlatilag jogállam, utópisztikusán gazdaságpolitikai állam szerepében tűnt fel, egy új államcélfaj keretébe ugyanazon stádiumszempont nyomása alatt jut, mint előbb jutott a múltban. A jelen kor nem kivétel. Vannak életproblémák, amelyekhez nem elég a mai közösségek — b. Eötvössel a „kisebb társulások" — avagy az egyének ereje: előtérbe kell tehát lépnie 37 Concha (Politika, I. 189. 1.) kiemeli: „A nemzeti erőnek, az egyesektől elkülönített, önálló hatalomnak a társadalom összegezett hatalma mellett saját hatása van, s az állam nem a társadalom uralkodó rendjének, osztályának egyszerű karhatalma, hanem mellette külön erő". 38 Alig. Staatslehre, 248. 39 V. ö. Kelsen, Az államelmélet alapvonalai. M, ford. Moór, Gy., 1927. (Szegedi Tudományos Könyvtár, 3. köt. 15. 1.). „Az állam nem más, mint közös végpontja az összes specifikusan normativ minősültségű — állami aktusok beszámításának, mint közös találkozási pontja valamennyi — állami aktusként minősülő — tényálladék beszámításának". Kelsen álláspontjára érdekes világot vet vitairata is: Der Staat ats Übermensch. 1926. Ujabban az állam morfológiai problémáját kénytelen eredeti problémafölvetésével szemben álló alapról felvenni. V. ö. Hans Kelsen, Der soziologische und der juristische Staatsbe griff. 1922. 3*