Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)
31 vált államcél. Nem cél az, amit Fichte így nevez: innige Durchdringung des Bürgers vora Staate.21 4. Az állameszme negyedik stádiuma a gazdaságpolitikai államé. Társadalom- és gazdaságpolitika a liberális kor hajnalán nem látszik szükségesnek, mert még nem halmozódtak fel a nagy tömegek. Pusztán rend-mechanizmust várnak az államtól, lehető kevés áldozattal. A 19. század második felében mégis kialakul a gazdaságpolitikai államcél. Maguk a liberális elmék követelnek a század végén állami beavatkozást (vámpolitika stb.). A szocialista negyedliberalísok22 pedig az államot gazdasági funkciókkal olyannyira telítik, hogy az államból termelő üzem lesz és csak igazságos jövedelemelosztás keretében várnak tőle erkölcsi és jogszerű mozzanatot. A gazdaságpolitikai államcél eddig nem fejlődött ki: utópiának bizonyult; semminő állam nem bírja el azt a tömegmunkát, amit a gazdasági életnek tüzetes vezetése jelentene. Igen jellemző azonban az, hogy az államra ilynemű, ma u. n. „szocializálási" feladatot óhajtottak rákényszeríteni, ami mutatja, hogy még az utóliberális kor sem irtózott az államcélok újabb kiterjesztésétől. 5. Az állameszme ötödik stádiumán a kultúrpolitikai államcél jelenik meg. A kultúrpolitikai állameszme — annak antikplatoni formájától23 eltekintve — a 19. század elején született meg a romantikus kor kulturális népállami fogalmából, mint a törvényhozó racionalizmus ellenhatása. Amidőn Savigny arra utalt, hogy törvény nem az ész alkotása, hanem a nép történeti fejlődésének eredménye, s nem a lex, hanem a népies eredetű szokásjog, a mos talajáról indul ki, arra a dinamikus tényezőre utalt, amely közösségi egész formájában a jogállam mögött él. A romantikusok nem a hivatást, az államcélt emlegették első sorban, nem a normát, hanem a normába beleömlő akaratot, a tartalmat, az erőt, amely kifejlődésre törekszik önmagában, amely az államra 21 V. ö. Die Grundzüge des gegenwartigen Zeitalters 1806. 22 V. ö.: Menger A. A jövő állama M. ford. 1908. a „népies munkaállam" gondolatát többek közt így fogalmazza meg (131. 1.): „A népies munka-államban a gazdasági és művelődési törekvések az uralkodó és parancsoló tevékenységet teljesen(l) háttérbe szorítanák s az állam fokozatosan egy túlnyomólag gazdasági jellegű kultúrvállalat alakját venné fel, milyenre a vasút a posta és távíró már ma is jó mintát mutatnak..." 23 V. ö. K. Sternberg, Moderné Gedanken über Staat und Erziehung bei Plató. 2, kiad. 1924. Ld. még „Utópista volt-e Platón" c. cikkünket, Athenaeum, 1928. Stenzel: Wiss. u. Staatsgesinnung bei Piaion. 1927.