Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A kulturpolitikai állam eszméjének kialakulása. (Fejezet egy államfilozófiához.)

22 alább látni fogjuk, ez utóbbi is hiányozhat, ha van más nem-állami rendalkotó közület. Treitschke tagadja, hogy az állam puszta eszköz a polgárok, egyesek jóllétének biztosítására; de a polgárok sem csak eszközei az államnak, mint az antik államfelfogás hitte. Az ember Kant szerint nem lehet soha eszköz. Ott ahol jogok és kötelezettségek vannak, személyek közt van viszony; az eszköz kategóriája2 nem alkalmas az állam és egyesek viszonyának tisztázására. Schulze F.3 államjogában háromféle államcélt ismer el, miután kifejti, hogy az államnak nincs más célja, mint az értelmes egyéneknek. Ezek a célok: 1. a gazdasági élet céljai; végcél a jóllét; 2. a társadalmi élet céljai; végcél a rend; 3. a műveltségi élet céljai; végcél nem puszta felvilágosodás, hanem erkölcsi és vallásos fejlődés. De nem minden tekintetben eshet állami körbe a szellemi munkakör; ennek csak közvetett előmozdítása lehet az állam célja, amennyiben a magánosok tevékenysége a közérdekű feladatok megoldására nem elégséges. Holzendorff F.4 háromféle „reális" állami célt ismer fel: 1. a nemzeti hatalom célját, 2. az egyéni jog célját, és 3. a művelt társadalmi együttlét célját. Ideális téren pedig az egyetemesen étatizált jóllét, a jog és az erkölcs céljai szolgálnak alapul az államcél-elméleteknek. Folytathatnók Bluntschli-n,5 Mohl-on6 keresztül a félszázadelőtti elméletek ismertetését, anélkül, hogy lényegében előbbre jutnánk. Mindenütt ugyanaz a tenor hangzik ki az elméletekből. Két álláspont azonban eleve lehetetlen lesz: 1. hogy az állam célja a hatalom fenntartása; a hatalom puszta eszköz, erő valaminő célra; a hatalomfenntartás nyitva tartja a problémát, hatalom lehet vallási, gazdasági, politikai s bárminő más, s nemcsak állami; 2. semmitmondó a „közjóllét", a salus publica formulája, mert számos szervezet, nemcsak az állam szolgál a köz jóllétnek.7 2 Ennek dacára így Loening: Staat Hwb. Stw. VII. k. 704. 1. (1911). 3 Idézi Holzendorff: Die Prinzipien der Politik, 1869. 189. 1 4 Id. m. 189. 1. 5 Lehre vom modernen Staat I., 346, 1. (6. kiad., 1886. ed. Loening.). 6 Az államtudományok encyklopaediája (1866). M. ford. 47., lk. 7 Igen jól formulázza meg Pulszky Á.: „Egész általánosságban az a tétel, hogy az államnak, mint minden emberi intézménynek, közjóllétre kell szolgálnia, kétségbevonhatatlan, de egyszersmind üres, ha amellett határozottan kijelölve nincs, hogy az állam, mint olyan, minő részben járul a közjóllét megteremtéséhez, hogyan viszonylik e tekintetben a többi intézményekhez, valamint, hogy arra mi módon irányítható" (219. 1.). Találó azon megállapítása is, hogy a „a közjóllét elméleteinek keretébe vonható minden más elmélet".