Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - A NÉP FOGALMÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁHOZ

141 a szerző terminológiája szerint szorosabb értelemben vett szociálpolitikai területére tér rá. Hilscher lelkiismeretes, jóhiszemű, jószándékú vezető, 'ki inkább a pontos tájékoztatásra, mint a kritikai megvilágításra törekszik. A munkásvédelmi, népgondozási ügyek állásáról megbízható és arányos ismertetést kap az olvasó s így könyve nyeresége ez irányú szegényes irodalmunknak. Sz. Gy. Erwin Liek, I. F.: Díe Scháden der sozialen Versicherungen und Wege zur Besserung. Lehmanns Verlag München, 1928. 118 oldal. A könyv szerzője, ki danzigi gyakorló orvos, művét a német társadalombiztosítás hiányaínak, illetőleg káros hatásainak feltárása céljából írta. A német szociális biztosítás nagy kiterjedtségét mutatja a betegségi biztosításban résztvevő pénztári tagok óriási száma. A legújabb adatok szerint több mint 19 millió egyén volt betegség ellen biztosítva az állami jellegű, törvényen alapuló biztosítópénztáraknál, s e szám a családtagok figyelembevételével voltaképpen 40 milliónak felel meg. Magánbiztosítóintézeteknél betegség esetére családtagokkal együtt kb. 10 millió személy volt biztosítva. Összesen tehát 50 millió személy, vagyis a lakosságnak közel 90%-a részesült a betegségbiztosítás áldásaiban. A német betegségbiztosítás ellen azonban sok tekintetben kifogást lehet emelni. így a biztosítás igen drágán dolgozik, mert 29.000 szerződéses orvossal szemben 27.000 alkalmazott áll. 1926 évre a betegpénztárak költségvetése 1.600 millió márka volt, úgyhogy a biztosított családfenntartók számát kereken 20 millióra véve 80 márka esett egy-egy biztosítottra. Tekintettel arra, hogy átlag minden második biztosított pénztári tag betegszik meg egy évben, egy beteg pénztári tagra évente 160 márka költség esik. Ez még akkor is magas szám, ha minden biztosított pénztári tagra egy családtagot számítunk. A német munkásság keresetének 12—14%-át kénytelen a különböző biztosításokra elfizetni! A német munkásbíztosításban a szabad orvosválasztás elve érvényesül. Az orvosok anyagi érdeke azt kívánja, hogy minél több biztosított vegye igénybe szolgálataikat, ami a betegek felületes kezelésére és tömegmunkára vezet. Olyanokat is betegnek nyilvánítanak, akik csak munkahiány vagy lustaság miatt „betegek". A tagok könnyen jutván a betegséget bizonyító irathoz és a gyógykezeltetés nem kerülvén semmibe, gyakran és feleslegesen igénybeveszik a pénztár szolgálatait. Ezért a valóban beteg tagok hátrányos helyzetbe kerülnek és sokkal rosszabb elbánásban részesülnek, mint hogyha csakis róluk gondoskodnék a pénztár. A balesetbiztosításnak hátránya az, hogy a munkásokból dolgozó polgárok helyett „járadékvadászokat" csinál. Németországban ugyanis annyiféle címen kaphat egy munkás járadékot, hogy több járadéknak egyesítése révén többet kap, mint amennyit ereje teljes megfeszítésével kereshet.