Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - ANGOL TÁRSADALMI PROBLÉMÁK

127 sörfogyasztás nőtt. Ebből az adóból az angol kincstár évi jövedelme körülbelül 130 millió font. A prohibició hívei és ellenségei szövetségekbe tömörülve folytatják a harcot. Az antiprohibicionistáknak az a legfőbb érve, hogy nem az alkohol élvezetét, hanem az azzal való visszaélést kell megakadályozni, mert szerintük kevesek visszaélése miatt nem szabad sokakat megfosztani élvezetüktől. Egészen különös angol viszonyoknak tulajdonítható, hogy a „birth-control" kérdése oly imminenssé vált a szigetországban. Anglia protestáns állam, melyben a katholikus egyháznak ebben a kérdésben elfoglalt tiltó álláspontja nem éreztetheti a hatását, továbbá egyike a legsűrűbben lakott országoknak, ahol a háború óta mutatkozó jelentékeny munkanélküliség hatása előtt szívesen beszélnek túlnépesedésről. Ezek a körülmények és a háború utáni lazább erkölcsi felfogás tették lehetővé, hogy a „birth-control" propagálói bizonyos eredményeket érhettek el. A ,,birth-control" hívei magukat konstruktíveknek tartják, mert ők a fogamzást kémiai vagy orvosi beavatkozás útján csak oly esetben tartják megakadályozandónak, amikor a szülők vagy betegek vagy nem elég jómódúak gyermekek neveléséhez. Az ő ideológiájuk szerint ők igenis minél több gyermek szülését tartják kívánatosnak, de azt kívánják, hogy ezek a gyermekek teljesen egészséges és jómódú szülőktől származzanak. Ha ezek a föltételek nincsenek meg, a fogamzást meg kell akadályozni. Ennek a főként gazdasági alapon nyugvó, de hatásaiban épen a mai lazább erkölcsi felfogású időkben igen veszélyes tanításnak természetesen igen erős ellentábora sorakozott fel. Ezek lerántják a leplet ennek a tanításnak a veszedelméről és rámutatnak arra, hogy itt voltaképen nem is beteg és nyomorgó gyermekek világrajövése elleni harcról van szó, amit ők sem helyteleníthetnének, hanem ez az akció a meddőség igazolását keresi. Ezek az erkölcs, jó érzés és idealizmus fegyvereit szegzik a „birth-control" ellen, de az angol faf fenntartásának a veszélyeztetését is látják az ily irányú tanokban. A háború tanulságára utalnak, amikor azt mondják, hogy ha a francia anyák eleget tettek volna nemzetfenntartó kötelességüknek, nem kellett volna az angol anyáknak feláldozni a fiaikat. Sőt vannak, akik a szapora néger faj hatalomra jutását jósolják, ha a „birth-control" tanaínak hatása alatt a fehér faj önmagát apasztja. A születési arányszám az utolsó öíven évben 33-ról 17-re csökkent ezer lakosonként (Angliára és Walesre vonatkoznak ezek az adatok), s bizony az 1928. év is csak a százalék századrészeiben kifejezhető javulást mutat. Akkor, amikor évente többszáz millió fontot tudnak áldozni az emberek italra, dohányra és a fogadások legkülönbözőbb nemeire, miért akarnak az anyaság és családfenntartás kötelessége alól kibújni? Ezt a kérdést teszik föl a „birthcontrol" ellenzői. Az állam támogatását kéri mindakét tábor, azonban a kormányzat eddig nem foglalt határozottan állást ebben a kérdésben. Az egyetlen intézkedése az volt, hogy az államilag támogatott kórhá-