Társadalomtudomány, 1929 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1929 / 1-2. szám - NEMZETI ÉLETVÉDELEM ÉS A VAGYONÁTRUHÁZÁS JOGÁNAK KORLÁTOZÁSA

123 nem született). Viszont az említett rendelkezéseket az egykés vidékekre korlátozni csak akkor volna méltányos, ha az illető vidékeken már minden megtörtént volna a szaporodást gátló körülmények (pl. a munkahiánynak, a gazdasági pangásnak stb.) elhárítására. Emellett egyes vidékeknek súlyosabb jog alá helyezése arra vezethet, hogy az illető helyekről tömeges elvándorlás indulna meg, s az egykés mentalitású nép szétszéledve a baj terjesztőjévé válnék. Ennyi kifogás után vájjon maradhatott-e még a felvetett gondolatban valami értékes? Igen, megmaradt a gondolat erkölcsi tartalma, amely világosan látható abból az erkölcsi önmeggyőzésből, hogy sokan saját joguk, saját gyermekük érdekének csorbulása árán is kötelességüknek tartották, hogy az eszmét nyíltan hirdessék. Elsősorban nem a máséból, hanem abból ajánlottak, ami maguknak is kedves. Sokan hajlandók a jog célját az uralmon és vagyonban levők egyoldalú védelmezésében látni és a magánjog tartalmát azokkal a parancsokkal azonosítani, hogy ,,ne bántsd a másét" és hogy ,,adós fizess"Pedig az igazságos jognak ez csak az egyik fele, a másikat azok a parancsok fejezik ki, hogy „légy gondos", „légy tekintettel másra is" és „szükségtelenül ne zárj ki mást a vagyon hasznából". A jog nemcsak jogosultság, hanem épúgy kötelezettség is. Aki nem jár el kellő gondossággal, hű kötelességteljesítéssel és emberséges méltányossággal, annak javára az igazságos bíró nem állapít meg teljes jogosultságot. Az igazságos jog nem lehet erkölcstelen és értéke éppoly abszolút, mint bármely tudományos igazság. A társadalomnak fontos érdeke az, hogy joga igazságos és így erkölcsös is legyen. A nemességéből kivetkőzött érdekjog ridegségén és rendszertelenségén leginkább úgy igyekeznek enyhíteni, hogy az egy helyre nagyon meggyűlt érdektömeg egy részét államhatalmi kényszerközvetítéssel — elaprózva — másokra ruházzák, így pl. a magánosoktól szerzett közszolgáltatásokat jóléti célokra fordítják. Kétségtelen, hogy ez a módszer, amelyet a magánjog gépies szocializálásának lehet nevezni, végső eszközként nélkülözhetetlen akkor, ha a nemességből kivetkőzött jogban újra ki nem fejlődik az igazságosság. De az érdekjogot változatlan tartalommal mások közt elosztó, gépies szocializálás nem képes őszinte bizalmon és önkéntes kötelességteljesítésen nyugvó társadalmi harmóniát teremteni, mert amig egyfelől a termelés terhét növeli és az adózókban elkeseredést szül, másfelől az előnyök élvezőiben sem kelt kielégülést, hanem ezeket inkább újabb követelésekre ösztönzi és a lelketlen érdekharc új katonáivá teszi. A gépies szocializálás káros következményei arra intenek, hogy nem szabad elejteni azt a gondolatot, hogy a magánjog önmagában is nyújtson eszközöket a gyermekvédelem céljaira. Régebben a magánjog lényegéhez több erkölcsi jellegű megkötöttség tartozott, mint most. így szorosabb és szigorúbb volt a házastársak jogi kapcsolata, a tartás kötelessége az oldalrokonok eltartására is kiterjedt, a végrendelkezési szabadságot a családbeliek igénye inkább