Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - A MAGYAR DEMOKRÁCIA VÁLSÁGA

47 Módja pedig elsősorban is az, hogy szellemtörténetileg és világnézetileg egyaránt válasszuk szét a demokráciát a liberalizmustól és a radikalizmustól. Továbbá ennek a demokráciának tengelyévé ne a politikai, hanem a társadalmi demokráciát tegyük. Ha nem változik meg a nemzet társadalmi konstrukciója s csak a politikai demokrácia intézményeit iktatják törvénybe, akkor ez a demokrácia csak egy nagy — illúzió lesz, tartalom, jelentőség és súly nélkül. A társadalmi demokrácia megteremtésének bizonyos jelei máris érezhetők, sajnos a folyamat nem tudatos és nem szervezett, hanem gazdasági erők eredménye. Az a nagy leszegényedési folyamat, mely szemeink előtt lejátszódott s melyről fogadjuk el, hogy nem volt feltartóztatható, a gazdasági élet törvényszerűségével közel vitt egy társadalmi demokrácia kialakulásának lehetőségéhez. De a demokratizálódás folyamata éppen annyira antiszelekció volt nemzeti szempontból, mint az az arisztokratizálódás folyamata, melyre az előbbiekben rámutattunk, itt a társadalmi kapillaritás természetes és helyes törvényének ellenkezője érvényesült, mert magasabb kulturális és gazdasági fokról alacsonyabbra szálltak le társadalmi osztályok, anélkül, hogy pótlásukról gondoskodás történt volna. Azt hiszem, meglátásom nem pesszimisztikus, csak való, akkor, mikor a demokrácia jövő lehetőségének horoszkópját felállítva a képet így olvasom le: amiképen az 1848 után bekövetkezett új gazdasági rend felőrölte a birtokos középnemességet, anélkül, hogy helyébe egy egységes nemzeti középosztályt, egy egységes polgári társadalmat fejlesztett volna, azonképen 1918-al kezdődött új gazdasági rend a 48 után lassan-lassan kialakuló középosztályt megint tönkretette s helyébe újról gondoskodás megint nem történt. Éppen ezért a magyar demokrácia jövője a magyar középosztály útján nem kereshető. A középosztály jelentőségéről sckat beszélnek, sokat írnak manapság, de kevesen veszik észre a tényt, hogy középosztály gazdasági értelemben már nincs s a gazdasági bukás maga után fogja vonni a társadalmi bukást s ez majd a politikait is. Ennek a megint elmúló, depossedálódó ízig-vérig magyar társadalmi rétegnek örök dicsőségére mondjuk el, hogy dacára annak, hogy állama sorsát irányította, arra döntően befolyt valami csodálatos altruizmussal, sohase gondolt saját gazdasági pozíciójának megerősítésére, sohase gondolt egy olyan gazdasági politika inaugurálására, mellyel pozícióját megmenthette volna. Akik utána jön-