Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 6-8. szám - Ereky István: A tárgyi és alanyi jogok dualizmusa. Az alanyi közjogok rendszere. (Társadalomtudományi Füzetek 4-6. sz.) A Magyar Társadalomtudományi Társulat kiadása, 1928, 123 lap. [könyvismertetés]

456 ban nem Zizek eredeti gondolatai — amelyek a tárgyalt anyag természeténél fogva szükségkép minden statisztikai módszertani munkában szinte szórói-szóra egyformán megtalálunk. Tudnia kell a bíráló úrnak is, hogy az idők folyamán minden tudománynak kialakult bizonyos konvencionális rendszere, felosztása, axiomatikus alaptétele, amelyekkel a dolog természeténél fogva minden írónak foglalkoznia kell és tényleg foglalkozik is. Vesse csak egybe a bíráló úr pl. Zizeket és Mayrt. Az anyag elrendezése, a használt kifejezések — mert terminus technikusok — pontosan ugyanazok mindkettőjük kézikönyvében, még pedig természetszerűleg a statisztika eminenter technikai részében. Munkámban is tehát veres fonálként végighúzódik az anyagból logikailag folyó eszmemenet, nem pedig — mint a bíráló úr írja — „Zizek gondolatmenete". Ha valóban nem tettem volna egyebet, mint azt, hogy Zizeket ,,kivonatoltam", ugyan vájjon vettem volna-e magamnak azt az ugyancsak nem kis fáradságot, hogy könyvem forrásmű-jegyzékében felsorolt, öt nyelven írt, mintegy 120 munkát áttanulmányozzam és — ahol szükségét láttam — pontosan idézzem?! Bíráló úr — úgy látszik — maga sem tartja komolynak bírálatát, mert maga írja az utolsó bekezdésben, hogy „hagyjuk a tréfát". Éppen erre, a bírálat nem-tudományos jellegére való tekintettel, mellőzöm azt, hogy a bírálatra másirányú megjegyzéseket is tegyek. Meg kell azonban állapítanom, hogy a bírálat most említett utolsó passzusában foglalt megállapítás az egyetemi tanár kötelességeiről, megtévesztő közhely. Ez valóban csak kizárólag a személyem ellen intézett olyan természetű támadás, amely messze meghaladja a kívánatos tárgyilagos, a szerző által egyébként hálával fogadott kritika „világszerte elfogadott és erkölcsi követelményeket is támasztó módszerét." Ezért tehát az ezekre való reflexiókat mellőzhetőnek tartom. Részemről mindezek alapján végső Ítéletként azt kell leszögeznem, hogy aligha járok messze a valóságtól, ha annak a gyanúmnak adok kifejezést, hogy bíráló úr ezen bírálatával nem a tudománynak kívánt szolgálni, hanem önmaga vagy talán másnak ellenem érzett rosszindulata kifolyásakép akart nekem kellemetlenkedni. Úgy hiszem, ha a tárgyilagos olvasó Áfra Nagy János úr bírálatát munkámmal egybeveti, kétségtelenül el fogja ismerni, hogy gyanúm a valóságtól aligha jár távol. Debrecen, 1928. november 5. dr. Bozóky Ferenc. II. A szerző észrevételei. Mélyen Tisztelt Szerkesztő Úr! Köszönöm, hogy szíves volt Bozóky professzor úr válaszát megjelenés előtt velem közölni. Kérem, engedje meg, hogy ezekhez az észrevételekhez az alábbiakban néhány rövid megjegyzést fűzzek.