Társadalomtudomány, 1928 (8. évfolyam, 1-8. szám)

1928 / 1-2. szám - JOGI ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI OKTATÁSUNK REFORMJÁRÓL

28 aféle szívességi tényeknek. Megengedhetetlen, hogy az egyik bíráló egyszerűen hozzájáruljon a másik véleményéhez anélkül, hogy külön mondanivalója volna stb. stb. Mit várjunk azonban azoktól az ordináriusoktól, akik maguk sem szerezték meg a tudományos kutatás fáradságaival a magántanárságot és csupán kedvező egyéni konjunktúráik erejénél fogva lettek egyetemi tanárokká? A tudományos mult alakíthat csak ki tudományos egyéniséget. Az enélkül való professzor nem fog sohasem csak igazi tudományos értékű egyének habilitációjára törekedni s ezáltal tudós succrescenciát létrehozni szakmájában. Ilyen áltudós professzorok nem tudományos tradíciókat fognak kifejleszteni, hanem csak a gerinctelen egyetemi törtetők hipokrata szellemét. Ezért a magántanári ügyet nagyon komolyan kell vennie a reformnak és a tudományos ethika garanciáinak megfelelően intézményesíteni s a jogi karokon való nyilvános kathedrák elérésénél conditio sine qua non-ná tenni az ilyen értelemben való magántanári képesítést. A mondott szempontokat természetesen nem akarom más, pl. filozófiai vagy természettudományi szakmákra vonatkoztatni, ahol lényegesen mások lehetnek a viszonyok és előfeltételek. A társadalomtudományi szakmákra nézve — melyhez a jogi és államtudományi is tartozik — azonban fokozottabb garanciák szükségesek, mert fokozottabb a veszély, hogy itt pusztán politikai, vagy publicistikai érdemek alapján akarnak tudományos állásokhoz jutni. 11. Hasonlóképen intézményes garancia kell a mi viszonyaink közt, hogy az egyetemi professzorok, akikben az egyetem tudományossága, vagy annak hiánya az ifjúsággal és a külvilággal szemben eleven testet ölt, valóban csak akkor lehessenek egyetemi professzorokká, ha kellő tudományosságuk tekintetében előzetesen meg vannak a legklasszikusabb garanciák. Nálunk s a mi helyzetünkben szükséges, hogy ez a kellék ne csak mint ú. n. magától értetődő, vagy tudományethikai elv legyen meg, hanem, hogy erős szankciókkal is legyen az garantálva, mert enélkül legfeljebb csak elvnek marad meg ez a követelmény, de lépten-nyomon kivételek lesznek alóla a gyakorlatban. Ezért kellenek a szankciók, az intézményes garanciák, hogy épen ilyen kivételek ne üssék agyon tudományosságunkat, ne sértsék a hivatásos becsülettel dolgozók igazságérzetét s ne rendítsék meg a hitét a magyar tudományos kultúra realitásában.