Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 3. szám - MÉG EGY SZÓ A PARLAMENT REFORMJÁRÓL

204 jék a politikai élet minden mozzanatába. A kiforrást pedig lehetővé kell tenni, mert csak a becsületes kiforrás tudja megakadályozni a forrongást. Mó'sa József. ¥ ¥ ¥ Mó'sa a parlamenti élet tisztultabb alakját s az értelmiség politikai vezetőszerepét a megyéknek az általános választói jogra alapítandó képviselőküldési jogával, ennek gyakorlásával kívánja elérni. Tervezetét viszonválasza után sem találjuk meggyőzőnek, mert ebben sem valószínűsíti gondolatának gyakorlati léhetöségeit. Mó'sa tulaj donképen praktikus tervet óhajtott nyújtani : azt hisszük, csak teóriát adott s tanulmányának épen erre a hiányosságára mutattunk rá a Társadalomtudomány ezt megelőző számában. Ám ezt a hiányosságot Mó'sa most sem oszlatja el. Hogy az általános választói jog nem alkalmas az intelligencia befolyásának előmozdítására, ezt Mó'sa is szemelőtt tartja s ezzel szemben az intelligenciának a megyei közéletben való kény szerszerepére utal, amely — koncepciója szerint — ki tudná erőszakolni az erkölcsileg helyes döntést. De épen ezt emeltük ki a múltkor és ezt emeljük ki most is : az intelligencia csak akkor fogja belevetni magát a közéletbe, ha erre hajlama lesz, hajlandósága pedig nincs (mert ha volna, már ma is tudná és tegnap-tegnapelőtt is tudta volna befolyását előnyösen érvényesíteni) és — az volt a gondolatunk — a megyei politikai élet kiszélesítésével ipso facto nem is támad kedve ennek az állandó önmegtagadást követelő, időt és pénzt emésztő szerepnek vitelére. A társadalmi szervezést és irányítást sem az alkalom hiányában mellőzi az erre hivatott értelmiség túlnyomó nagy része, sőt a politikai irányításra is nyilt tere volt még a Mó'sa által kívánt megyei életben is. Hiszen az 1886 : XXI. t.-c. 2. §-a világosan kimondja, hogy a törvényhatóságok országos ügyekkel is foglalkozhatnak, azokra nézve megállapodásaikat kifejezhetik, egymással és a kormánnyal közölhetik és kérvény alakjában a törvényhozás bármelyik házához közvetlenül felterjeszthetik. De vájjon láttunk-e a törvényhatóságok részéről a gazdasági, kultúrális, szociális és a többi általános vonatkozású kérdések körül olyan fokú érdeklődést, amely reményt kelthetne a Mó'sa-féle gondolat sikerére? És ismét visszetérünk gondolatunk tengelyére : vájjon az általános választójog alapján összeülő megyei bizottság megváltoznék-e annyira, hogy ezentúl majd teljes odaadással (és hozzáértéssel) kultiválná mindama problémák talaját, amelyek mellett eddig oly csekély érdeklődéssel haladt el? Egyszóval mi nem attól várunk üdvöt, hogy a magyar politizáló kedv nagyobb arányokban érvényesülhessen, hanem az intelligencia vezetőszerepét a nevelés segítségével, a társadalmi és gazdasági színt emelésével véljük biztosíthatónak, mert így tudunk olyan széleskörű intelligenciát kitermelni, amely arányban áll az általános választójog méreteivel. Ügy véljük, e komplex kérdést nem lehet pár szóval elintézni. Csupán annyit jegyzünk, meg, hogy a viszonválasznak az a megállapítása, mintha kifogásoltuk volna azt, hogy a törvényhatóságok Mó'sa eszméjének megvalósulása esetén nem adminisztrálnának, csak politizálnának, tévedésen alapulhat. Ugyancsak sajnálatos félreértése sorainknak a húsz-huszonöt fiókparlamentre való utalás is. Mi ugyanis ézzel az allusioval csak azon aggodalmunkat akartuk kifejezni, hogy a tervezett reform a magyar parlament vitáinak külső képét, a személyes torzsalkodásokat és a megdöbbentő kisvonalúságot mintegy kivetítené a magyar vidék gócpontjára. Végezetül még annyit, hogy az intelligencia vezetőszerepét senki sem óhajtja jobban, mint mi és épen ezért keressük a kritika Diogenes-lámpásával a megvalósulásának útját. Bernáth László.