Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - A MAI AMERIKA

25 és a nagyobb könyvtárak vidéki szolgálatának rendkívül liberális vezetése alkotja. Bármely amerikai közkönyvtár minden nehézség nélkül küld a postaköltség megtérítése ellenében vidékre könyvet ; ebben odáig mennek, hogy a havi folyóiratok előző havi számait is elküldik. A könyvtárak között ezenfölül mintaszerűen szervezett csereviszony és periodikus kölcsönszolgálat áll fönn úgy, hogy gyakorlatilag a kis város lakosa, sőt a valamely vidéki könyvtár állandó olvasói között szereplő farmer is élvezheti mindazokat az előnyöket, amelyeket a nagy könyvtárak nyújtanak. Amerikában mindenki olvas, még pedig inkább tudományos munkákat. A tudományok népszerűsítése terén óriási lépésekkel haladnak előre, ezzel szemben a szépirodalom kevésbbé fejlett. Említésre érdemes, hogy az amerikai közönség, mely nem ment át a világháború borzalmain, lényegileg ugyanazon érzelmi reakcióknak rabja, mint mi és nagy keleté van a Kurths Mahler-szerű, természetesen hazai álszentimentális regényeknek A vidéki embernek azonban nemcsak az olvasmányok állnak rendelkezésére a továbbképzés, a művelődés szempontjából. Ott van a rádió, amely — nagynehezen és későn ugyan — már hozzánk is eljutott. A rádió révén lehetségessé válik, hogy az emberek milliói jóformán ingyen élvezhessenek minden este hangversenyt, operaelőadást; hallhassák nap-nap mellett a legnagyobb tudósok, vezető politikusok fejtegetéseit. A juhászbojtár kint a pusztán a pásztortűz mellett gyönyörködhetik Jeritza aszszony énekében vagy hallgathatja valamely nagy történettudós fejtegetéseit az asszirológia köréből. Az egymással versenyző rádiótársaságok mindegyike a legjobb erőket, a legnagyobb attrakciókat törekszik megszerezni, viszont különösen politikusok és tudósok nagyon szívesen keresik velük az összeköttetést, mert eszméik, irányzatuk terjesztésére nem remélt hatályosságú eszközhöz jutnak általuk. A rádió hatását mi sem bizonyítja jobban, minthogy a távol délen vagy az ohiói farmokon olasz operaáriákat énekelnek a gyermekek és személyes tapasztalatom volt az, hogy egyik útitársam — különben egy chikagói gyárnak nem zeneművelő tisztviselője— a harmadik ütemnél fölismerte Schubert befejezetlen szimfóniáját. Minden nemzet ismeretkörét, színvonalát két tényező határozza meg: az egyik a nagyközönség tanultsága, a másik az intellektuális pályán levő emberek száma, illetőleg a főiskolai műveltség elterjedtsége és mélysége. Az elsőt illetőleg az eddig elmondottak némi fogalmat adnak. Lássuk most az érem másik oldalát. Elsősorban megemlítendő, hogy a középiskola sokkal kisebb szerepet játszik Amerikában, mint nálunk. A nyolcosztályos elemi iskola után a négyosztályos középiskola valóban csak főiskolai előkészítő és alig van reá eset, hogy úgy, mint nálunk, valaki csonkán hagyja felsőbb tanulmányait. Annál nagyobb szerepet játszik Amerika egész közéletében az egyetem. Az amerikai egyetem egyesíti magában a német nagy egyetemek méreteit és fegyelmezett munkálkodását az angol egyetemek kedves szokásaival és szabadságával. A régi, híres nagy egyetemek (a cambridgei Harvard, a newyorki Columbia, a baltimorei Hopkins, a princetoni, a Yaíe, a Cornell-egyetem) mellett ott látjuk a déli és középső államok nemes tradíciókat ápoló egyetemeit, melyejcnek mintája a charlestoni. Mindezek-