Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - A TÁRSADALOM ÉS AZ ÁLLAM FUNKCIONÁLIS SZEMLÉLETE

12 II. «A jogeljárás tana hosszú időn keresztül hamupipőke volt testvérei között. Ma egyenjogú nővér. De holnap talán a jogeljárás tana a jogtudományok királynője lesz vagy épen maga az objektiv jogtudomány)). . . Sander úgy beszél, mint beszélhet csata előtt a győzelmében egészen biztos hadvezér ! Kehen funkcióelméletének bírálatánál láttuk, hogy ő a szubsztanciális államszemléletet úgy akarja funkcionálissá átalakítani, hogy a társadalmat realitás helyett normarendszerként fogja fel. Megjegyeztük, hogy ez nem az igazi funkcionális szemlélet, mert hiszen a norma époly merev szubsztanciális alogikum, mint a realitás. Másrészt Kelsenben kétségtelenül nagy a hajlandóság a jog logizálására. Sander szerint már most ez a kettő egyenesen összefügg. Szerinte a Kelsen-íéle normatív jogszemlélet (a «jog normativitásának dogmája») nem egyéb, mint logikai természetjog (a tudomány, mint jogforrás dogmája»). Ez azért nagyon érdekes, mert egyrészt azt mutatja, hogy Sanderben milyen eleven a funkcionális szemlélet, másrészt pedig azt, hogy Kelsennél egy alapjában helytelen konstrukció mellett is hogyan tör keresztül a funkcionális szemlélet lényege a jogrendszer logizálásában. Sander olyan eredeti és új beállításokkal operál, hogy felfogását röviden és közérthetően ismertetni meglehetősen nehéz. Jogtapasztalat —jogeljárás — tényálladékfunkció — az illetékesség, mint a jog noetikus axiómája: ezek az egyelőre exotikusan ható fogalmak Sander elméletének alapkövei. Jogtapasztalat. Szakítani kell végre azzal az előítélettel — mond Sander —, hogy csak a természettudomány ábrázolja a tapasztalat szféráját. Ellenkezőleg tapasztalat minden értelemrégió, amely tér-időbeli tényekre vonatkozó jelentésösszefüggést fogát. (KelsensRechtslehre, 1923.; (ezentúl K.) 84. 1.) A jog szuverén tudatszféra, «alany-tárgyviszony», amelynek alanykorrelatuma az «államszervek», tárgykorrelátuma a tényálladékok. (K. 89. 1.) A jogtapasztalat tehát nem azt jelenti Sandemál, hogy a jog tapasztalható, hanem ellenkezőleg azt, hogy a jog maga tapasztalat ! «Jogtapasztalás nem az államszervek aktusainak tapasztalása a jogtudomány által, hanem a tényálladékok tapasztalása az államszervek aktusai által.» (Staat und Recht als Probleme der Phánomenologie und Ontologie; (ezentúl Ontologie.) Zeitschrift für öffentliches Recht IV. 1924. 178. L jegyz.) Jogeljárás. Ez a jogtapasztalat egyenlő a jogeljárással. A jog Sander szerint jogeljárás; ez a dynamikus elem tanításában, szemben a Kelseníéle normalogika statikájával. Az eljárás, mint kontinuálisan tovahaladó tényálladékteremtés, a jogi dynamika alapfunkciója, mely áthatja az egész jogrendszert. Lépcsőzetesen fölé- s alárendelt eljárásokban születik az egész jogrendszer. (Das Faktum der Revolution und die Kontinuitát der Rechtsordnung. 1919.) A jogeljárásban a világ, mint a jogilag jelentős tényálladékok világa áll előttünk. A jogeljárás a lét felfogásának, konstituciójának egy szuverén metódusa. (Zur Methodik der Rechtswissenschaft. Kantstudien XXVIII. 1923. 288., 295. 1.) Tényálladékfunkció. A jogtapasztalat a jogeljárás szintéziseiben megy végbe. Ez a szintézis köznapi nyelven annyit jelent, hogy az államszerv