Társadalomtudomány, 1926 (6. évfolyam, 1-5. szám)

1926 / 1. szám - Az EGYKE PUSZTÍTÁSA SOMOGYBAN

AZ EGYKE PUSZTÍTÁSA SOMOGYBAN. A trianoni végzetes békekötés Magyarország népességét kétötödrészére szorította le, a megmaradt lakosság egy részében pedig végzetes jelei mutatkoznak a lassú sorvadásnak. Egy koronájától, lombozatától megfosztott fához lehet hasonlítani Magyarországot, amelynek most még gyökere is beteg. Lassan őrlő szú porlasztja, málasztja a nemzet életének gyökerét, pusztítja életerejét. Ilyen őrlő szú a nemzet testén az egyke. Ha a gyökér ép, egészséges, a törzs újra visszakaphatja koronáját, de van-e remény erre akkor, ha maga az is beteg s nem nő új a leszáradt és levagdalt ágak és lombok helyett ? Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy az egyke folytonos terjedése milyen veszedelmet jelent a nemzet jövőjére, a nemzet fennmaradására nézve. A nemzet fennmaradását a kellő számú utódok biztosítják s ha az utánpótlás nincs meg, a nemzet lassanként elsorvad, kivész. Még ha a halálozások száma fokozatosan kevesbedne a születések számának csökkenésével, nem volna olyan baj, mert a kettőnek különbözete ugyanaz maradna. Nyugateurópai államokban is tapasztaljuk, hogy a születések száma folytonosan fogy, de ott viszont a magasabb kultúra lehetővé teszi a halálozási számoknak is megfelelő leszállítását, úgy hogy végeredményben a szaporodás mérlege ugyanaz marad. Nálunk azonban ez —sajnos —nem következik be, a csecsemőhalandóság pl. most is majdnem olyan magas, mint a háború előtt volt, amikor viszont a születési arányunk jóval magasabban állott. A háború után el lehettünk készülve arra, hogy a születési arányunk kisebb lesz, mint a háború előtt volt, mert hiszen a legproduktivabb korú férfinépességből körülbelül egyhatodrész elhullott a harctéren. Ezt a fogyatékot azonban némileg kiegyenlítette az elmaradt születések pótlásának a vágya, amely különösen a háború utáni első években jelentkezett. Amint azonban ez a pótlás bekövetkezett és a háború után nagy számban keletkezett házasságokból az első gyermek megszületett, az ország születési aránya szinte ijesztő tempóban megy lefelé. 1921-ben még 31*8 volt a születési arányszám 1000 lélekre, 1922-ben már csak 30*8, 1923-ban 29*2 és 1924-ben 26'8. Igaz, hogy a folyó évben némi javulás mutatkozik, de alig hihető, hogy a három-négy év előtti arányszámokat újra elérjük. A viszonyoknak ily nagymértékű megromlásában — sajnos — Somogy vármegyének nagy része van. Somogy vármegye Baranyával együtt a csonkamagyarországi egyke főfészke és e két vármegye majdnem állandóan a legrosszabb arányszámokat mutatja. Somogyban pl. 1921-ben 29*5 volt a születési Társadalomtudomány. • 1