Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A POLITIKAI PÁRTOK TÍPUSAI (Fejezetek egy államszociólógiához.)

70 1 Brouguam hangsúlyozza: „A parlament kötelessége az cinberekre épp úgy felügyelni, mint a rendszabályokra."1'9) Az angol pártszerkezet a két véglet okos szintézise. Mielőtt vázlatos fejtegetéseinket kzárnók, röviden ki kell térnünk a pártrendszerre, főképp azért, hogy a sokai magasztalt angol kettős pártrendszer vagy váltógazdaság európai általánosíthatóságáról néhány szót az előzőkhöz hozzáfűzzünk. Tartja magát az a dogma, hogy ez jó, ez a normális Nézetünk szerint jó, de- nem általánosítható, mert hipernormális. Kevés, kilátás Von arra, hogy az Európában bekövetkezik, sőt fordítva, valószínűleg a kultúra differenciálódásával az angol-szász világba is be iog vonulni a párltöredezettség. Az eddigi kedvező helyzet oka az elszigeteltség. Spengler Írja: „A parlamenti kormányzat speciálisan angol sarjadék és az angol vikingjellem, a szigeti helyzet és több évszázados fejlődés.,... összes feltételei nélkül . . . nem utánozható. Anglia minden államot legyengített, amelyeknek a maga formái mérgét, mint' valami orvosságot adta át.'"14) Az angcl fejlődés liipernormális fejlődés, mert szigeti fejlődés; világhelyzete előnyösségét a „splendid isolation" lehetősége mutatja. Ugyanilyen kivételes állást biztosit az Ügyesük-Államoknak helyzete és gazdagsága. Konzervatív és liberális párt ellentéte, ott, föderalista és republikánus (később demokrata) párt ellentéte itt egyszerű ellentéten sarkallnak: az állam központi hatalmának kifejlesztési mértékén. -Ott ebben lehet választani, másutt nem: a külpolitikai helyzet magával hozza a kényszert. Az ingalengésszerü hatalomcsere, a pártok „váltógazdasága" csak ily előnyös külpolitikai helyzet és gazdagság alapján várható. Nehezebb s bonyolultabb helyzetű és szegényebb országokban a pártok mögött sok társadalmi feszültség van, mert felemelkedő (aszcendens) mozgalom játszódik le sok gáWó tényező, „közegellenállás" dacára. A szárazföldi Európában természetesnek látjuk a sok-pártrendszert, a koalíciós kormányzatot vagy „Block-politikát". A sok-pártrendszer mellett azonban — sajátos — a kormány a pártok fölé kénytelen helyezkedni, mert a^a-riamenti pártok fluktuáló szövetkezési eshetősége súlyos következményt hozhat — a külpolitikai áUandóság terére. Ez jellemző Németországra. Bismarck veszélyesnek, találta „egy pár höuap:g nagyszabású európai politika űzését." A külpolitikai kérdés a hadsereg s az adómegszavazás kérdésébe is belenyúlik. Ez pedig már tiszta parlamentáris kérdés. Mégis Bismarck (1851) úgy vélekedik, hogy az általános sablon a parlamentárizmus terén nehezen követhető.35) „Ezt általában nem tartom a /;;/ parlamentjeink feladatának, hiszen az csak ott vihető keresztül, ahol kik, szigorúan elváló párt van egy parlamentben, amelyek között az egyik egészen biztos, nem ingadozó többségű és erős fegyelemmel -vannak alárendelve vezetőiknek, kik egyidejűleg miniszterek. Lehetséges az ott, nem azonban nálunk, hol a többség határoza'ai nem egyebek, mint 5—6 párt erői alapján kiinduló igen bonyolult eredők, ingadozó eredmények s a pártok közül egy sem áll a minisztériummal oly ™) Mac Donagh, i. m. 195. I. 3Í) Preusscntnm it. Sozialismiis, I922. 54-55. Ik. 8,r') J itrst Bi.smarcks Heden, Ed. Ph. Stein, I. 213.