Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A POLITIKAI PÁRTOK TÍPUSAI (Fejezetek egy államszociólógiához.)

61 szembe egymással, a pozitív programúi háttérbe szorult számos éven át, amikor „béke" volt látszólag Középeurópa egész erőkomplexumábaii. Az ily, lényegében labilis helyzet mellett a parlamenti küzdelem nem elsősorban pozitív programmok összeütközéséből keletkezett; a parlament erőknek szimptómája lett, kifejezték a meglévő divergens irányzatokat, de végigküzdés nem kecsegtetett eredménnyel, tehát mellőzték. Még egy tényező játszott szerepet, az, hogy a jogi dualizmus merev és fejlődésre csaknem teljesen képtelen szerkezet, mechanizmus volt, amely mögött fejlődő, tehát destabilizáló erők mégis csak voltak s erről a jogi tételek nem igen vehettek tudomást. A dualizmus 1867—68-ban „kész" volt. Másrészről pedig ugyancsak a Deák-féle jogi dualizmus „paritással" kecsegtetett, holott jogi paritás mellett semmikép sem volt feltalálható- politikai paritás, azaz a két állam tényleges erőinek egyenlősége. Jogi úton ez nem is volt létrehozható. Maradt a küzdelem szimptómateremtés, erők jelzése, ..nemzeti követelmények" igénybejelentéssé egyik oldalon s a centralizmus ellen mutatóit harci szándék, másik oldalon egy látszat-paritásos dualizmus védelme s az a józan belátás, hogy ez az egyensúlytalan helyzet sem vethető félre, sőt azt meg kell tartanunk. Ily. jogilag és mechanikusan összeillesztett két állam mindegyikében természetszerűleg jelentkezett az a szándék, hogy a kormánynak elsőrendű feladata pártot „szerezni", azaz létrehozni. A közben jelentkező nemzetiségi kérdés mellett szükkörü alapon nem látszott nehezen keresztülvihetőnek az a gondolat, mely szerint minden kormány feladata az, hogy „felülről" szervezzen, teremtsen magának pártot. Voltak választókerületek, amelyek egyszerű politikai kalkulációval területenként összeállítható egységek, nem támaszkodtak történeti egységre, pl. megyére, városra stb. Kínálkozott a helyzet, az t. i., hogy „le kell küldeni" valakit képviselőjelöltnek, ki ott — a kormány pártolása útján magát megválasztatni igyekszik. Így került össze a többség s így alakul ki az a sajátos pártfaj, melynek végső gyökere a pártalakulás külpolitikai motiváltsága. Lord Bryce") szerint Amerikában „egy régi, általános és törvény erejével biró szokás tiltja azt, liogy egy jelölt más kongresszusi választókerületben lépjen fel, mint ahol lakik." írja továbbá: ,,A választóknak még csak álmukban sem jut eszükbe az, hogy (jelöltért) választókerületükön kívül menjenek, ámbár a törvény értelmében bármely, az államon belül lakó polgár megválasztható." íme, itt erős szokásjogi elv működik: a jelölt autochton jellege szent és sérthetetlen, jelöltek nem kalandozhatják be az ország egyes választókerületeit mandátumért. A képviselő szorosan a helyi érdekek köréből nő ki," a helyi hagyományt, életfelfogást és érdekeket képviseli. Nálunk ilyen elv nyomát sem lehet felfedezni. Ez ismét nemzet-lélektani mozzanat.10) Ily történeti alapokon jött létre az a sajátos jelenség, hogy a választó°) Az Amerikai Egy. Államok demokráciája. Bp. M. ford. [1921.J 63. 1. ,0) Általában sajátos, hogy a pártképződésben és a pártfunkciókban nem merev szabályok, vagy ép jogszabályok, hanem közszokások képviselik a szervező erőt (v. ö. „Konventionalregel" a pártéletben, Hatschek, Englisches Siaatsrecht, 1906. II. 35. lk.) A pártszervezés bizonyos arányban van a nemzet közszokás-leremtö energiájával E szociológiailag jellemző tényre, sajnos, e helyen csak rámutathatunk.