Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 2. szám - BIRTOKREFORM ÉS TÁRSADALOM
BIRTOKREFORM ÉS TÁRSADALOM. A z államok életében időnként ismétlődő válságoknak, melyeket vagy külcső csapások (vesztett háború), vagy az állami és társadalmi szervezet belső elerőtlenedése vonhatnak maguk után: a történelem tanusága szerint egyik legállandóbb kisérőtiinete, szinte szükségképi következménye szokott lenni — a többé-kevésbbé erőszakos jellegű birtokreform. Helytelen volna ugyan a birtok rendjének megváltoztatására irányuló törekvéseket az állami és társadalmi élet gyakran íorradalomszerű válságainak okozói közül teljesen kizárni. Rendszerint azonban ezek a törekvések, sőt azok eredményei is inkább csak jelenségei annak a lappangó, avagy nagyon is nyilvánvaló kóros állapotnak, melynek enyhítésére és elfojtására, de sokszor a leggyökeresebb átalakulások előkészítésére is a birtokreform fegyveréhez nyúllak a törvényhozók. „Birtokreform" alatt pedig — a sokféle agrármozgalomtól való éles megkülönböztetés végett — kizárólag csak azokat az újító törekvéseket, — illetőié,:, ha eredménnyé: jártak — azokat a társadalom- és jogrendi alkotásokat értjük, melyek az ingatlan megoszlásának újabb rendezésére és megállapítására irányulnak s így egyfelől lényegükben elütök a gazdasági nyomor és kizsákmányolás szülte „agrárius" forrongásoktól és ezek netaláni vívmányaitól, — másfelől, messze meghaladják azokat a kereteket és célokat, melyek közt a különböző jellegű „birtokrendezési" munkálatok és'újítások mozoghatnak. Ez a szoros értelemben vett „birtokreform" tulajdonképen mindig földosztást jelent. Elvesz és ad, rombol és teremt, halálos ítéletet mondhat 'társadalmi osztályok felett és ugyanakkor újabb társadalmi rétegezödéseket hozhat létre, — a hová vagy leszorítja a régi szervezetben magasabban állott elemeket, vagy felemeli oda azokat, mely elemek eladdig szuite társadalmonkívüliekül voltak tekinthetők. Hazánk történetében ismételten találkozunk olyan '„birtokreíormokkal", melyeket az állami és társadalmi életnek legsúlyosabb problémái váltottak ki * és amelyek azáltal, hogy úgy az államnak, mint a társadalomnak szervezetét — addig, míg hatásuk éreztetni tudta magát — átformálták: korszakos jelentőségre tettek szert. A legelső és a legerőszakosabb Szt. István királyunk nevéhez kapcsolódik, aki bámulatraméltó éleslátással és bölcsességgel mérte meg a honfoglaló magyarság életproblémáját akkor, midőn szinte emberfeletti energiával rákényszerítette nemzetét, hogy a -társadalmi élet minden vonatkozásában a nyugati népek erkölcsi és szellemi ideológiáját a magáévá tegye s abba fentartás nélkül Társadalomtudomány. 4
