Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Szekfü Gyula, Történetpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest 1924. 139. lap

47 a Társulat közlönyét az ügyvezető-elnök és a választmány által kijelölt egyik alelnök szerkesztik. A társszerkesztő megválasztásánál a választmány egyhangúlag a régi szerkesztő: dr. Bibó István mellett foglalt állást. így a Társadalomtudományt 1927 végéig Heller Farkas és Bibó István szerkesztik. A főtitkár előterjesztést tett a Társulat tagjairól, akiknek száma az alakuló közgyűlésen 185 volt, azokkal együtt pedig, akik az alakuló közgyűlésen nem jelenhettek meg, azonban csatlakozásukat a választmányi ülés napjáig bejelentették s a választmány hozzájárulásával a Társulat tagjai közé felvétettek: 237. tizek közül 3 alapító, 234 rendes tag. Alapító tagjai a Társulatnak1) dr. Pintér Jenő tankcr. kir. főigazgató, dr. Raííay Sándor ág. h. ev. püspök és dr. Záborszky István, az orsz. munkásbizt. pénztár főorvosa. A választmány az elnök előterjesztése alapján beható eszmecserét .folytatott a Társulat munkatervéről. A Társulat közlönye ez év első felében 3 ízben, július l.-töl kezdve hávonkínt fog megjelenni. Március hóban megkezdi a Társulat elöaddssorozaídí. Az előadásokat rendszerint vita követi. A főváros mellett tervbe vette az elnökség a vidéki városok felkeresését. Ily vidéki előadásokat elsősorban az egyetemi városokban kíván rendezni. A társulat fejlesztésére propaganda bizottság alakítását határozta el a választmány, majd a Társulat anyagi ügyeit tárgyalta meg. A sajtó általában melegen kommentálta társulatunk megalakulásának hírét. Legjobb lapjaink, így a Magyarság, a Nemzeti Újság, a'Szózat. Üj Nemzedék örömmel üdvözölte az új alakulatot, ugyanígy írt a Budapesti Hirlap is. .Általánosan kiemelték a Társulat nagy és fontos nemzeti hivatását, a szervezkedés időszerűségét és az elnöki progranunbeszéd szellemének a magyar értelmiség közóhajával való tisztacsengésíí összhangját. De miért hallgatnók el. hogy a sajtó-koncert harmóniájába némi kakofónia is vegyült. Az a nap;lap. amely programmszeríien kividről nézi az országot s a magyar közvélemény helyett — már címében is a világ közvéleményét kívánja szolgálni, jónak látta, hogy Társulatunk bölcsője mellé helyezze visszaemlékezése virágait, amelyeken a felejthetetlen .lászi Oszkár társulata: ,.a forradalmak romjai alá temetett" T. T. felett, a Huszadik Század serény „gátépítői", e derék „orvosok" felett ejtett könnyek harmata csillog. Félünk, hogy vannak tagtársaink között, akik nem olvassák az igazi szociológusok e hivatalos közlönyét, nem lesz tehát felesleges a vezető helyen közölt kis írás.míivet itt egész terjedelmében megörökíteni. Ime: T. T. Most, amikor megalakult egy új Társadalomtudományi Társaság, az igazi szociológusoknak, az igazi történetíróknak, az igazi nemzetgazdáknak gondos és csaknem teljes kizárásával, talán illik néhány szót ejteni arról a másik Társadalomtudományi Társaságról, amelyet az összeomlás és a forradalom romjai temettek maguk alá. T. T. volt a rövid jelzés, amellyel a régi Társadalomtudományi Társaság bevésődött a köztudatba: és ez a T. T. voltaképen *) A Társulat renJts tagfáiritik névsorát az első félév lezárásával, ez évi 4. számunkban 'lógjuk közzétenni.