Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Szekfü Gyula, Történetpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest 1924. 139. lap

42 állították; ez már a forradalmárok gondolata. Ezenkívül Marx etikai mezbe öltözteti az elméletet. Osztályuralom nála egyenlő ösztálytó'?sákmányölási>al. Végül a marxisták oly módon alakították át az eredeti elméletet, ho^y mitológizálják, azaz misztikus ígéretet fíiznck hozzá, amikor a jelenben folyó' osztályharcot a „végső harcnak" tüntetik fel, amelyet a proletárságnak végig kell küzdenie, hogy a Szabadság Országába jusson és az emberi tökéletességet ftt, e földön megvalósítsa. Ennek a mítosznak segélyével a proletariátust úgyszólván szentek hadseregévé avatják. Ebben a forradalmi alakjában nyert világtörténelmi jelentőséget az osztályharc elmélete. Több okból. Először, mert nemzedékek lelki salakjának szeiinygyüjtöje lett (Nietzsche képe): az összes negariv érzelmek, a gyűlölet és irigységnek érzése, az alacsony affektusoknak minden válfaja levezetőre talált benne. Ezenkívül azonban az osztályharc elmélete lett az a hit-alap, amelyen a proletármozgalom felépült. Mitológizált alakjában győzelmi hitet Öntött a proletárságba, amely bizalom csak növekedett az által, hogy ezt. az elméletet a tudományosság dicsfényével övezték és pedig annál ink il.ii. minél többet veszített észszerű tartalmából. Az osztályharc elméletének bírálatánál különbséget kell tennünk a IS. és J9. század szociológusai által kifejlesztett tudományos, polgári, relativ elmélet és ama másik osztáiyharcteória, a kartisták által kezdeményezett, mai alakjában Marx által kifejlesztett forradalmi, proletár, abszolút elmélet között. Az: előbbiben sok helyes belátás vau, eredményei az emberi szellem alapigazságaivá! többé-kevésbbé összhangba hozHatók; Az utóbbi helytelen, hazug és értéktelen. Az, osztályharc elmélete abban az alakjában, amelyet a forradalmárok részéről nyert, metafizikai alapon épül fel és ez a metafizikai megalapozás korhadt. Ez az alap a szociális naturalizmus, amelyet a limine el kel] utasítani,, mert hazug képét adja a világ berendezésének. Ez a felfogás, megtévesztve a napi eseményektől, nem veszi figyelembe azt az alapvető tényt, hogy az emberi' létben két világ egyesül: a természet és a szellemi világ. Amiként tehát nem állja ki a tudományos bírálatot az abszolúttá emelt osztályharc-eimélet, úgy nem áll meg az emberi szellemnek ezen Őrök igazságai élőit sem. De nem farthatja magát az etikai kritika ítélőszéke előtt sem, Mindenekelőtt azért nem, mert alantos gondolkozásról tesz tanúságot, amikor minden emberi cselekvést, minden történeti eseményt a legalsóbbrendü ösztönökből magyaráz. E tekintetben is csupán egy határozott kornak kifejezése ez az elmélet, kifejezése belső lényegében hitvány korunknak, amely a motorkerékpárig jutott. Ezenkívül azonban ez az elmélet veszélyesen befolyásolja a nagytömeg lelkét, amikor nem csak kifejezője egy kornak, hanem maga is ható tényező. Befolyása pusztító. Nem csak levezető csatornája negatív indulatoknak, hanem fő része volt és van ezeknek az affektusoknak felidézésében. Nincs szörnyűbb képtelenség, mint azt hinni, hogy annyi gyűlöletből, amennyit az osztályharc elmélete felidézett, valaha is megszülethetnék az, amit a Szeretet Birodalmának reveznek. Ezenkívül veszélyt jelent a közélet számára is, mert meggátolja a békés közösségek alakulását (család, nép, vagy nemzet, állam), amelyeknek helyébe az osztály soha sem léphet. Az osztály csak rombolókig hathat és ezt a szerepet valóban be is tölti, amikor az ideális közösségek ellen folytat küzdelmet és az országhatárokra tekintet nélkül minden foglalkozási ágon belül, egyesítésére törekszik olyan embereknek, akiket