Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Szekfü Gyula, Történetpolitikai tanulmányok. Kiadja a Magyar Irodalmi Társaság. Budapest 1924. 139. lap

KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK SZEMLÉJE. The Economist. - 1925. január 24. - The State of Austria (Az osztrák állam). Ausztria helyzetében nyugtalanító tünetek észlelhetők, amelyek máris egynémely kétséget támasztottak abban a tekintetben, hogy az újjáépítési terv beválthatja-e a hozzáfűzött reményeket. A pénzügyi és politikai nehézségek együttvéve azt a benyomást keltik, hogy az újjáépítési programm Ausztriában válságba jutott. A helyzet nehézségeit mindenek előtt az Ausztria belső politikájában rejlő gyengeségek okozzák. Az új köztársaság nélkülözi a politikai egységet és ez a tény csak növeli az állami gépezet amúgy is meglévő hiányosságait. Ausztria — mint ismeretes — a proporcionális képviselet rendszerét fogadta el, amely szerint a választói szavazatok nem egyénekre, hanem a jelöltek jegyzékére esnek, amely listákat viszont a különböző pártok állítják fel. Hogy a listán feltüntetett nevekből mennyi jut a parlamentbe, azt a jegyzékekre leadott szavazatok száma dönti el: minthogy azonban a listára vett nevek sorrendjét nem a választók, hanem a párt dönti el, voltakép az a helyzet, hogy a pártok küldik embereiket a képviselőházba. Míg tehát a szavazatokban beálló eltolódás folytán esetleg a jegyzékek végén álló egyének is beválasztatnak, addig a listák élére állítottak újraválasztása majdnem biztosra vehető. Ebből következik, hogy a politikai pártszervezet (caucus) kezében roppant hatalom van és vajmi kevés a remény, hogy a dolgok ilyen állapota mellett egészséges és hatékony közvélemény alakulhat ki. Ráadásul még a közügyek vitele és magának a kormánynak összeállítása is valójában egy parlamenti bizottságtól függ, amely utóbbi lényegileg a pártvezérek külön alakulata (caucus). Ez a rendszer szükségképen azt idézte elő, hogy a politikai korrupció nagyobb, mint valaha volt. Azután, a közös érdek érzésének és az egyöntetű irányításnak hiánya azzal a további következménnyel jár, hogy egyrészt a vidék és Bécs városa, másrészt a szövetségi kormány együttműködése nincs biztosítva. Németország esetében a Dawes-jelentés rámutatott arra a veszélyre, amely abból származik, ha a szövetségi állam pénziigye't szabályozzák és keretek közé szorítják ugyan, azonban ellenőrzés nélkül szabadjára hagyják az egyes államok pénzgazdálkodását. Ez történt Ausztriában és a népszövetség pénzügyi bizottsága, valamint a főbiztos az előtt az eshetőség előtt állnak, hogy az adózás szabályozása tekintetében tett minden erőlködésük meghiúsul a vidék és Bécs városa által követett adóztatási rendszer mialí; Tényleg az utóbbinak pénzügyi helyzete ezidő szerint igen szilárd, jelentékeny aktívái mellett, míg az .állam pénztára mindinkább elmarad az újjáépítési tervben előirányzott bevételi tételek mögött. Megvilágítja a helyzetet az a tény, hogy Bécs városának (amelynek szociálisra vezetősége állandó egyenetlenségben van a kormánnyal) kiadásai csaknem elérik az állami kiadások felét. Seipel kancellár bukását az okozta, hogy kísérletet tett a lokális pénzgazdálkodás megrendszabályozására.