Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám

5 nyozza, mint az a dicstelen névtelenünk, aki védőiratában azt mondja szocialista elvtársairól, hogy ők „mélyebben látnak bele a társadalmi történés természetébe, mint mások; hiszen a történelmi materializmus hívei"; nem szabad visszatérnie annak az arcpirító gyalázatnak, hogy Magyarország fölött — a tudatlanságában oly könnyen megtéveszthető közvélemény segítségével — egy pár jól szervezett, jó dialektikájú, de féltudós radikalista döntsön, akik radikalizmusukban elmentek ugyan Finot-ig, azaz minden fajiság tagadásáig, de hogy mennyi következetességgel, azt t>aját kárunkra kellett tapasztalnunk. Bármilyen mélyen bocsássa is egyesületünk a maga gyökeiét a társadalom eleven rétegeibe, ez a terjeszkedő tevékenysége mégsem lesz soha — népi politika. Nem úgy értem ezt, hogy esetlegesen felmerülő közérdekű kérdésekkel társulatunk ne foglalkozzék vagy hogy ezekkel ne kellene foglalkoznia. De ezt is majd a maga feladatának, hivatásának karakterétől meghatározottan fogja tenni. Nem romlandó anyagból építjük fel társadalmi ideálunkat; ha szabad emberi dolgokkal kapcsolatban az örökkévalóság eszméjét emlegetni: tudományos elveinket, nézeteinket, meggyőződéseinket sub specie aeternitalis gondoljuk el és hirdetjük. Nem arról beszélünk majd magunk közt és kifelé, aminek az alkalomszerűségeket kereső politikusnak látószögéből van csak haszna, jelentősége, értéke; hangunkban, tételeinkben annak kell kifejezésre jutnia, hogy itt a nemzeti kultúrát tartósnak ígérkező társadalomtani fundamentumára akarjuk helyezni. Dolgunk majd így is akad elég. Hiszen az itt elképzelt épülethez mintha még csak az első kövek lennének letéve: távol attól a két teleptől, amelyet a legfőbb kultúrmozgatóvá emelt gazdasági rendszer az utolsó évszázad alatt állított fel egymással szemben, egyformán távol a kapitalizmus palotasorától és az elégedetlenek gyűlöletfalvától. Egy ígérettel és egy kéréssel fejezem be szavaimat. Magam részéről ígérem, hogy a társulatnak céljait tehetségem szerint minden lehető módon elő fogom mozdítani, s az önökhöz intézett kérelemnek ugyancsak ez a tartalma. Hornyánszky Gyula.