Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Kornis Gyula, Történetfilozófia. Budapest, 1924. 226 l. (A Magyar Történettudomány Kézikönyve. I. köt. 1. Kiadja a M. Tört. Társulat.) [könyvismertetés}

156 lödéséről szóló rész ilyen irányzatos belcmagyarázástól mentes, amennyiben az egyszerűsítés és gondolkodásbeli gazdaságosság csak mint továhlvfe.Ues7t/; tényezők szerepelnek, de a nyelv és írás keletkezésénél nem fordulnak elő. A vallás eredetéről szóló rész erősen kacérkodik a freudista, tehát nem szigorúan tudományos magyarázatokkal, melyek azonban mégsem egyeztethetők össze a marxista felfogással, azért végül Braun Soma túl is teszi magát rajtuk, hogy két mondattal visszakerüljön sok kísértés után az egyedül üdvözítő marxista álláspontra (219. old.): „az egyes vallási képzetcsomókat mindig a szóbanforgó nép társadalmi viszonyai határozzák meg, amelyek viszont a társadalom gazdasági szerkezetén alapulnak". Hangsúlyozni kell, hogy ez nem csupán konklúzió, hanem maga a bizonyítás, mert a tétel bizonyításáról előzetesen egy sort sem találunk. Ha csak bizonyításnak nem vesszük azt az ugyancsak pusztán kategorikus állítást, mely a 176. oldalon olvasható: „a modern néprajzon felépülő valláskutatás ... a történelmi materializmus elvét már a primitív népek vallási képzeteinek kialakulásánál uralkodónak látja". Mondani merészeli pedig ezt azon az alapon, hogy a természetimádást a szellemimádás megelőzte! Teljesen érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy á társadalom „gazdasági szerkezetén" alapuló viszonyok hogyan alakíthatták ki a vallási képzeteket, amikor maga a szerző is a halál gondolatáról, vérről, lélekzetről, jó és rossz szellemekről és varázslatról beszél. Azt látjuk, hogy a vallási képzetek hogy halnak alakítóan a társadalom szervezetére, de a „gazdasági szerkezeten" alapuló társadalmi viszonyok vallásalakító szerepét még magánál Braun Sománál is hiába keressük. Nem sokkal különb a család eredetéről szóló rész sem, Braun Soma természetesen arra a magyarázatra hajlik, mely szerint az exogámia gazdasági okokra vezethető vissza. De el kell ismernünk, hogy itt legalább némi megszorítást tesz, csak nem tudjuk, hogy ennek az elvtársak megörülhetnek-e (226. old.): „valószínű, hogy ezt a mélyreható változást a gazdasági okok mellett egyéb mozzanatok is elősegítették és igazán kritikai szellemű vizsgálat nem is kötelezheti el magát egyetlen mégoly tetszetős elmélet mellett sem". \í? persze nem akadályozza meg abban, hogy „a történelmi materializmus tanítása szerint" ne a következőkben foglalja össze vizsgálódásai eredményét: „a gazdasági formák . . . döntő hatással vannak a család fejlődésére". Ez a szempont vezeti az exogámiát magyarázó elméletek bírálatában Cs nem veszi észre, hogy hogyan érvel önmaga ellen. Amikor azt mondja, hogy a befelé házasodás erkölcstelenné nyilvánítása nem előidézője, hanem credr,:ciiye az exogáimiának, elfogulatlanul azt kellett volna mondania, nem eredménye, de velejárója. Az ellen érve sincs, hogy előidézője a befelé való házasodási követő elkorcsosodás. Ugyanis az exogámia, mint kivétel, még nem szokás, de elegendő arra, hogy az endogámia következményeivel szemben tanulságul szolgáljon. Az exogámia gazdasági előnye, Jiogy a# idegen törzsbeli asszony jobban kihasználható lehet, legfeljebb csak ugyanilyen a szokást megelőző kivételből levont tanulság. Ha tehát az elkorcsosodás nem lehet előidéj-ője az exogámiának, époly kevéssé lehet előidézője a gazdasági haszon. Az elkorcsosodásnak, hogy következményei tanulságul szolgáljanak, k'őre volt szüksége. Az elkorcsosodás szempontja szorosan kapcsolatos a másik magyarázattal, a vérfertőzés gondolatkörével, hiszen a vérfertőzés az,