Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Budapest lelke

148 káskerületei több mint felerészben a polgári Wolff- illetőleg Ripka-párt jelöltje -mellé sorakoztak. Ilyen választójogi rendszer mellett előrelátható volt, hogy a ne:yzet kulcsa a munkásosztály kezében van. Arra ugyanis, hogy a zsidóság a városháza visszafoglalásáért vívott harcban megoszoljék, csak a legrosszabb gyakorlati •psychologusok számíthattak s azt is tudni lehetett, hogy ők fognak hiánytalanabbul élni szavazati jogukkal. Az erők felvonulását alábbi tábla mutatja: A jelölések A szavazatok A mandátumok száma °/o-a száma °/o-a száma o/o-a Vázsonyi-f éle szövetkezés 61.797 44-i 114.484 52i 128 51-2 Wolf-párt 49.522 35-i 79.856 36-8 91 364 Ripka-párt 24.056 17-i 20339 9-3 23 92 Liberálisok 5 309 3-7 5 055 2-3 8 3-2 Összesen 140.684 100-o 219.734 100 » 250 100-" A szavazásban 223.677-en vettek részt (3943 szavazatot érvénytelenítettek), míg a szavazásra jogosultak több mint egy ötödrésze távol maradt. Az aránylag meglepően nagy részvétlenség (a szavazás kötelező!) nyilvánvaló jele az ötéves jelszóharc elernyedésének s amint az egyes kerületek adatai is mutatják, csak kis részében magyarázható a zsidó szavazók távolmaradásával. Vagy 40.000 választó a vértagadás lelkifurdalása nélkül leszavazhatott volna még a magyar polgári pártokra. Ebben az esetben a kompromisszum elve került volna ki győztesen a nagy elvi küzdelemből, mert a többséget a kompromisszumos Ripka-párt biztosította volna. Azonban a legkipróbáltabb jelszavak varázsa sem örökéletű. A szavazatok kerületek szerinti megoszlása világosan mutatja, hogy a szervezett munkásság sem az a feltétlen zsákmány többé, mint azelőtt volt. Egyre többen érzik, hogy mi rejlik a mögött a kacagtató frigy mögött, amelyet Propper és Györki -elvtársak Vázsonyival kötöttek. S ha még sem jósoljuk a demokratikus szövetség közeli felbontását, ez csak azért van, mert ismerjü'k az igazi vezetők tökéletes lelki egységét és tömegbüvölő ügyességét. A párt, amely az ország lelkének karakterét nem tekinti figyelemre érdemes szempontnak a főváros belső ügyeinek irányításánál, már egy nappá; a győzelem után siet kijelenteni, hogy a győzelmet csak ejső etap-nak tekinti, amelyhez az országos politikának is igazodnia kell. De ennél is sürgősebb a mindent ígérő egység biztosítása. A spiritus rector két nappal a választás után mesteri vezércikkben fedezi fel azt az igazságot, hogy: „a forradalmi évek lepergése őía európai szükségességgé lett a szoros fegyverbarátság, az őszinte szövetség, az elválaszthatatlan kapocs a polgári demokrácia és a szociális tábor között". És mert a győzelmek mámorában a virágnyelvben is nehéz ménéket tartani, a vezér azt •is elárulja, miért van és meddig lesz szükség a chimaera-szerű szövetségre. •„Ez a szövetség legyen és lesz a fix pont a magyar politikában egészen addig.