Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az EGYKE A SOMOGYI NÉP SZOKÁSAIBAN S LELKIVILÁGÁBAN

142 Somogy egykéző falvaiban látunk hivalgó cifraságú palatetős házakat,, díszes,' vasrácsos kerítéseket, palotaszerü istállókat, melléképületeket, a lakásban drága, modern bútorokat, zongorát, jólétet, vagyont, selyemben-bársonyban járó asszonyokat, uras viseletű házaspárokat, .de gyermekből, a család legdrágább kincséből csak egyei, legfittebb kettőt ... Az utcákon nem látunk futkosó, kedves gyermekarcokat, nem hallunk édes gyermeki kacajt. Megdöbbentően csendes minden! ... Az a sápadt, vézna „egyke" ott őgyeleg az udvarban, vagy ott gubbaszt a szobában — egyedül. Sivár a gyermeksége! Még játszótársa is alig akad. Hogyan is akadna, mikor, mint a nép néhol" mondja: „Több gyermek van elásva a kertekben, mint ahány halott eltemetvea temetőben." Gönczi Ferenc.