Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az EGYKE A SOMOGYI NÉP SZOKÁSAIBAN S LELKIVILÁGÁBAN

135 gyermeket, hogy a férj halála után a házban s birtokban maradhasson, mert különben csak az u. n. „móringot" (a házasságkor kikötött pénzt, ruhát) kapná meg, vagy az újabban kikötött földterülethez juthatna. A férfiaknál (a férjnél és öregapánál) elsősorban a birtok osztatlansága — s szaporításának a gondolata az irányadó az egyke mellett való álláspontra nézve: „Dehogy aprózom el a birtokomat, hogy négyen-öten osztozzanak rajta, szanaszét horgyák a birtokot!'' „Birtok után köll a gyereket szaporíttanyi!" „A zsidónak (t. i. a falusi boltosnak), béresnek, cigánynak lehet több gyereke, nier nincs birtoka."' De a szegény embernek szintén lehet S van is, mert az nem fél a birtoknak kisebb részekre való hasításától, hiszen a család most is alig élhet meg rajta, tehát nem baj ha több a gyerek, majd csak megélnek valahogy, mint zsellérek vagy napszámosok. A jóimódú ember azonban minthogy vagyoni függetlenségét és színvonalát csorbítatlanul kívánja utódjának is biztosítani, ennek még a gondolatától is iszonyodik. Az ő tekintélyt élvező családja az utolsók közé sülyedjen! . . . Ezt semmi áron sem szabad megengedni! E felfogás miatt honosodott meg az egyke épen a vagyonosabbaknál. Erre vonatkozólag mondja a nép: „A gazdagabbak százszor rosszabbak, mint a szegények." „A szegényebb ember belegyőződik az Isten röndölésébe a gyerek eránt, de a gazdag bizon nem." Van Somogyban egy horvátajku község, melynek egyik utcájában csak szegény emberek laknak, ahol aztán sok is a gyerek. Ezt a maró néphumor elnevezte „Gyár-utcának." Tehát az az egy bizonyos, hogy az egykét nem a földnélküliség, a szegénység okozza, sőt ez idő szerint inkább gátja az az egy gyermek rendszernek. Az egy gyermekhez való ragaszkodást különösen akkor hangoztatják, ha az első gyermek fiú. A fiúnak jobban örülnek, mint a leánynak, sőt bátran állíthatjuk, hogy amely családban szigorúan egy gyermek mellett foglalnak állást, csak fiút kívánnak s ha ez megvan, mindent elkövetnek, hogy több gyermeke ne legyen az anyának. Az elsőszülöttül világra jövő fiúgyermeknél a bábaasszony s mások is nevetve jegyzik meg, midőn a keresztelőre viszik: „No, itt is becsukják ám a kaput!" Vagyis több gyereke se születik ám a menyecskének, föltéve, hogy a gyerek életben marad. Ahol az első gyermek leány, ott néhol egy fiút is kívánva, megszületik még a második. De itt aztán a kísérletezés befejeződik. „Egy-két gyerek Isten áldása, de már három Isten átka", mondták még nem régen. Ma már sok helyen a kettőt is átoknak tartják. „Több gyermek több gond." „Ha kettő van, már civakodnak a vagyonon.'' Hiszen még ha egy van is, sz a mondás járja: „Kis gyermek kis gond, nagy gyermek, nagy gond." „Egy gyereket is nehéz' ruházni, hát többet!" „Kevesebb a gyerek, kevesebb tanító kell!" Hogy a fiatal asszony a második és harmadik gyermek születéséből származó perpatvarokat, 'üldöztetést elkerülje, maga is azon van, gyakran jobb érzése s a második gyermek utáni vágya ellenére is, hogy magzatát eltávolítsa. Hiszen az öregeken s más családbelieken kívül gyakran a férj is nekitámad egészen igaztalanul a szegény asszonynak. Méltatlankodik azon. hogy újból meg újból állapotossá válik. Nem egy második és harmadik gyermekkel teherben levő sóhajt fel: „Jaj Istenem, mi lesz belőlem, má' nem merek inegmarannyi a házná'!1' Tisztában van azzal, hogy ha több