Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az EGYKE A SOMOGYI NÉP SZOKÁSAIBAN S LELKIVILÁGÁBAN

133 A mozgalom aztán Somogyban — tapasztalva az egykével szemben való tehetetlenséget — elernyedt, elaludt, mintha soha semmi intézkedés sem történt volna. Az egyke, amely íeltartóztathatlanul terjed tovább, újabban is a népdemográfiai viszonyaival, szociális s lelki életével foglalkozó kiváló tekintélyeket szólaltatott meg. Én most nem az egyke elterjedésével és következményeivel kíván jk foglalkozni, hanem az egyke okait törekszem a népszokások és a népnek az egykére vonatkozó gondolkodásának részletesebb ismertetése által élesebien megvilágítani. II. A népnek az egykéről már megvan a maga teljesen kialakult véleménye, ami annyira megrögződött lelkében, hogy azt megváltoztatni eddig semmiféle józan okfejtéssel nem lehetett. Meghallgatja az egyke veszélyes, szomorú következményét fejtegető egyéneket; hallgatagon tűri az ellene dörgő, kárhoztató véleményeket, sőt mintha helyeslőleg bólintana is rá; de hogy azokat meg is szívlelje s a gyakorlatban kövesse, arról szó sem lehet. Nincs reá hatással egyes falujabcli, az egyke-rendszer következtében kihalúfélbén levő családok tragédiája s az a lesújtó látvány sem, hogy néhány községben az egykézö családok negyede, ! sőt fele is nemsokára magtalanul , hal el. Az ö lelkét kedvtelései, jóléte, birtokának megmaradását, sőt gyarapítását célzó törekvése, egyetlen gyermekének jómódban hagyása s az ezzel járó előnyök ioglalják le. Mindezt csak az egyke révén véli elérni s e meggyőződését megdönteni nem lehet. Somogyban, különösen a református családokban a háznál levő öreganya, a menyecske anyja vagy anyósa, az u. n. „öregszüle" végzi a belső gazdasszonyi teendők legnagyobb részét: a sütést, főzést, a kisebb háziállatok gondozását, a családbeli tehetetlen vagy beteg egyének ápolását. A fiatal asszony csak télen segédkezik neki egyben-másban, tavasztól őszig a mezőn, a szőlőben együtt dolgozik a férfinemmel. A fiatal nő — Somogyban — általában 14—16 éves korában megy férjhez; az anyja vagy anyósa a főzéshez, gazdaasszonykodáshoz rendszerint nem is engedi őt, sőt sértésnek venné, ha ily féle kívánalommal állana elő. Nem egy eset fordult elő, hogy amely háznál az öregszüle sokáig élt egészségben, a fiatalabb asszonynak már unokája is volt s még soha kenyeret nem sütött életében s főzni egyáltalán nem tudott. Dologidőben a csecsemő, a kis gyermek gondozása is természetesen az öregasszonyra hárul. A kisgyermek édesanyja, ha künn a szabadban dolgozik, reggel a még csecsemő gyermeket megszoptatja s csak délben fut haza ismét szoptatni; ha pedig a gyermek egy éves elmúlt — csak estefelé. Többször nem igen mehet haza gyermekéhez, mert az a külső dolog mulasztásával járna. Azt pedig a család többi tagjai vennék rossznéven. - Ily körülmények között a kisgyermeket az öreganya gondjaira kell bízni. Már pedig ö nagyon el lévén foglalva a háznál, bizony nem szívesen vesződik a síró-rívó kisgyerekkel. Hangoztatja azt is, hogy nem akar ő egész életében dajka lenni. Teljesen igaza van a maga szempontjából, midőn nagy elfoglaltsága miatt így panaszkodik: „Jaj de sok dógom van, rajtam van a csikó,.