Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám

Magukat a társas mozzanatokat kétségkívül különválasztva is szemlélet tárgyává tehetjük: a szűkebb értelemben vett szociológia, a társadalmi formák tana ezzel foglalkozik. De ilíagá a társulás — elvontan elgondolva - seholscm öncél; ha nem adott kényszerűség, úgy mindenkor csak egy célképzetnek, egy tartalomnak kedvéért történik. S e tartalmi értékek hierarchiájában az utolsó szó mindenütt a kultúra eszméjére utal. Mi a társas életnek ezt az egészéi — változataiban, különböző részeiben és irányaiban tudományos módon akarjuk vizsgálni. Társulatunk első sorban tudós társaság, amely az igazságot keresi, függetlenül a gyakorlati szempontoktól, a szabad kutatás számára követelt függetlenségnek teljes igényével, (tt ugyan rögtön felhangzik a kétkedés szava: lehet-e a mi területünkön és épenséggel egy nacionalista, világnézet körében tiszta igazságról, tudományról beszélni? Nem egyformán jogösultak-e, mert csak érzelmi alapon okolhatók ineg; de észszerűen nem bizonyíthatók be, a különböző világnézetek? A nacionalizmus ép úgy, mint a nemzeti érzéseket lekiizdő. tagadó, de megint csak más érzelmekre támaszkodó kozmopolitizmus? Kétségkívül, emberi természetünk irracionális elemcinek mi is meghozzuk a tributumát, midőn a nemzeti gondolatot fogadjuk el vezérünknek. De a közvetlenség, a természetesség mi mellettünk szól. valaminthogy azon másodfokú racionális okok is mellettünk szólanak. melyekkel alapérzésiinket alátámaszthatjuk. Minden kultúra első sorban nemzeti, nincsen ütemes kultúra, amely ne a nemzetinek talajából bontakoznék elő. Még Goethe nagyságát is végső fokon az ö német volta határozta meg és nem törekvése: az általánosat] emberire, amelyet hibásan görögnek tartott és nevezett. Hiába vitte nemzetietlen indiffertntizmusát addig a határig, hogy midőn bejárta a németfrancia küzdelmek csátatereit, csak ásványtani és morfológiai kutatásokra tartotta alkalmasnak az ágyúgolyókat és koponyákat. Költői értéke mégis csak a német lélekből fakadt s a polgárnak érdektelenségét, melyet a teljesség gondolatából, az egész ember ideáljából tekintve is tévesnek kell mondanunk, csak az a körülmény tette tűrhetővé, hogy a német géniusz rajta kívül Fichtéket teremtett, akik csatasorba tudták állítani az ifjúságot a nemzeti függetlenség szolgálatában. Ami ellen társulatunk küzdeni fog, azt nem mi, azt ellenségeink sűrítették a radikalizmus kifejezésbe. Nem könnyű megmondani, hogy mi minden „radikális". Falán a mi szempontunkbók