Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - SPENGLER ÁLLAMSZEMLÉLETE ÉS AZ ÁLLAM FENOMENOLÓGIÁJA

125 Téfalívizmusánál fogva Spengler egész metafizikája a tiszta empirikus valóságszemíéletbe omlik vissza, hiszen szerinte mindent, ami szellem, idea, érték, a kozmikus valóság determinál. A kultúra, az igazság, az erkölcs, az emberi ség célja és értelme felöl kérdezősködni értelmetlen dolog, mindez ugyanolyan fenségesen céltalan, mint a csillagok pályafutása és a föld forgása. Aki Spengler könyvét spengleri intuícióval olvassa végig, az meg fogja érezni benne a halálos ellenmondást, ki fogja olvasni belőle a spenglerizmus halálos ítéletét. Spengler világképe óriási, gyönyörű torzó, amelyből a végső értelem hiányzik. Csonka kúp, mert hiányzik róla az Abszolútum csúcsa, amelybe minden vonala összefutni vágyik, de amelyre Spengler mindig szenvedélyes nem.'-ct kiált. Pedig mégis benne van ez az abszolútum az ő gondolatvilágában is, benne van abban az alapmértékben, amellyel az összehasonlíthatatlan kulturvilágokat mégis összehasonlította és szigorú párhuzamokba és „egyidejűségekbe" állította. Ezért találjuk a legmerészebb általánosításokat ugyanannál a Spengler-né\, aki oly nyomatékkal hangsúlyozza az idegen Aiilturák tökéletes megértiietetlenségét. Az ertékmomenlumnak, nrnt önálló, a valóság kozmikus hatalmától független tényezőnek tagadása jellemzi Spengler államszemléletét is. Széles • perspektíváiban mindig csak az állam valóságát látjuk és ragyogó dialektikájával, a lenyűgöző meggyőzés minden fegyverével akarja kiverni fejünkből azt a „rögeszmét", hogy értelmet, eszmét és értéket lássunk az államban. Az intuíciónak ezzel az erejével és a gondolkodásnak ilyen nagy horizontján, ilyen végtelen távlatokba beállítva valóban még senki sem mutatta be az állam valóságát. És ezt a végtelen perspektívát mégis szűknek érezzük! Az állam fenomenölogusa számára Spengler szemlélete feledhetetlen tanulság. Az állam valóságáról, amint azt Spengler lefestette, az államtannak többé nem szabad megfeledkeznie. Az államvalóságnak ez a fenségesen céltalan, a sors titkába enyésző, kozmikus képe, örök mementó marad minden olyan kísérlettel szemben, amely az állam fenomenológiai képét a történeti valóság színei nélkül akarná megrajzolni. II. Két nagy iciptikai csalódás az, "amitől az állambölcseletnek \épúgy óvakodnia kell, mint minden filozófiának. Az egyik a naiv realizmus optikai csalódása, amely közös a mindennapi ember világnézésével, aki csak az érzékelhető, tapasztalható valóságot látja meg a világban, csak ezt érzi valami biztos és szilárd dolognak, az eszméket, értékeket ellenben valami zavaros dolognak tartja, amelyet igazában nem is tud hova tenni. A másik optikai csalódás a naiv idealizmus optikai csalódása: annak az embernek egyoldalú szemlélete, aki teljesen elvesztette lába alól a valóság talaját és biztos tájékoztatását és most már csak az ideát, értéket, normát tartja objektív tartalomnak. A naiv idealizmus optikai csalódása épúgy csalódás, mint a naiv realizmusé: sem a valóságot az értékből, sem az értéket a valóságból levezetni nem lehet. Az állam fenomenologiailag az értékes dolog fogalma alá esik. Az állam fogalma ugyanazokat a fenomenológiai síkokat fogja át, mint bármely emberi