Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - SPENGLER ÁLLAMSZEMLÉLETE ÉS AZ ÁLLAM FENOMENOLÓGIÁJA

423 egy történeti népnek neve nemzet. S egy nemzetnek az állama nemcsak mozgási állapot, hanem mindenekelőtt lemnek a nemzetnek az eszméje. A nagy stílusú állam egyidős az ősrendekkel: nemességgel és papsággal, nem régibb: egy kultúrával keletkeznek és enyésznek el, sorsuk nagymértékben azonos. A kultúra nemzetek ittléte állami formában. A nép mint állam a faj mint család van formában. A család a magánélet, a kozmikus anyái gond; az állam a közélet, az apai gond szimbóluma. Az állam férfidolog, az egész megmaradásáért való gond. A népek mint államok a legnagyobb történeti hatalmak. Ok a sors a világtörténetben. Az állam a „kardoldala" az emeri létíolyamnak s a valóságban láthatatlan. Ez a forma, amelyben a lét tovahömpölyög, szokás, ha önkéntelenül keletkezik a lét üteméből és csak utólag válik tudatossá, jog, ha célzatosan alkotják és emelik elismerésre. Ügy Kjellén-né\, mint Spengler-né\ a vérbeli realistára vall, hogy az államideálok és a szilárd államfogalom helyett a konkrét államok fglé fordulnak érdeklődésükkel. Kjellén számára az államtan tárgya „az állam, amint van": mint nemzetközijogi tény, mint az államok rendszerének tagja: a történetnek azok a cselekvő személyei, amelyeket Angliának, Németországnak stii. nevezünk.5) A tiszta valósághoz alig lehetünk közelebb, mint amikor az állam alatt magukat az egyes „hatalmakat": a történeti Angliát stb. értjük. Azt mondani: én a mai nagy birodalmakat fogom vizsgálni és leírni, hogy az állam igazi fogalmához eljussak, mert ezekről bizonyosan tudom, hogy államok — a legszélsőbb empirizmus, amely után már csak a radikális kétely következhetik az államtanban: honnan tudjuk bizonyosan, hogy a mai birodalmak államok? Kétségkívül az lenne a legradikálisabb valóságtudományi álláspont, amely azt vitatná, hogy tekintettel arra az óriási különbségre, amely a történetileg adott államalakulatokat egymástól alkatukban, eszméjükben, lényegükben elválasztja, egységes államfogalomról, amely a görög pplist, a török szultanátnst, a napóleoni Franciaországot és Szovjetoroszorsraigot átfogja, beszélni sem lehet. Spengler is azt mondja: Nincs egy legjobb, igazi, igazságos állam, amelyet ki lehetne tervelni és valamikor egyszer megvalósítani. Minden a történetben felmerülő állam csak íjgyszer van itt és miriden pillanattal észrevétlenül változik egy még oly merev törvényesen megállapított alkotmány kérge alatt is. Ezért köztársaság, abszolutizmus, demokrácia minden ese'.ben valami mást jelent és frázissá válik, ha filozófusok és ideológusok szokása szerint mint szilárd fogalmakat alkalmazzuk. De ha az államformák minden esetben mást és mást jelentenek, akkor közelfekvő az a feltevés, hogy maga az államíogalom is esetröl-esetre más és más jelentésű. Ebből érthetjük meg, hogy miért olyan elmosódó általánosságú Spengler államdcfiniciója: egy nép formában. Ebbe azután belefér a konkrét államok jelentésváltozatainak gazdagsága. Hogy a köznapi használatban cz a tág meghatározás milyen teherbírású, az más kérdés. Mert vájjon nincs-e példa rá, hogy egységes kultúrát hordozó, fajilag és szellemileg élesen kiváló nép különböző államokban éli a maga kulturéletét, tehát „van formában?" 5) Gnmdriss 8. 1.