Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - SPENGLER ÁLLAMSZEMLÉLETE ÉS AZ ÁLLAM FENOMENOLÓGIÁJA

121 Semmi sem mutatja jobban, hogy ép a jelenlegi tudományos irodalom milyen eleven érdeklődéssel fordul ismét az állam fenomenológiai problémája felé, mint az, hogy az említett tiszta tipusok ép napjainkban kitűnő képviselőkre találtak, akik a polemikus harc legragyogób fegyverzetében és a legszilárdabb meggyőződés eleven erejével szállnak síkra >- a maguk államnézésének kizárólagos helyessége mellett. Rudolf Kjellén1), Oswald Spengler, Max Wundf) és Hans Kelsen müvei bizonyítják, hogy a görög szofisztika állameszméletétől Hegel államfilozófiájáig az összes nagy államszemléleti irányok élve élnek és kitűnő védelmezőkre találnak, akik az irányeszmék hatalmas egyoldalúságában az elgondolható legélesebben szembenállva, sz állambölcselet nagy szemléleteinek dynamikáját egyidöben ébresztik új életre a kor tudományos gondolkodásában. A gondolatnak ugyanaz a hatalmas lendülete száll felénk Kjellén és Spengler valóságszemléletéből, mint Kelsen normatív államnézéséből vagy Wundl-mik erősen hegeli filozófiáján tájékozott, de azért gyökerében eredeti, friss és gazdag államszemléletéböl, amelyet az egyensulyelméletek közé kell sorolnunk. Ha ez az egyensulyelmélet nem oly tiszta, mint az előbb említett valóság- és normatív szemléletek — és amilyen tiszta típust képvisel az egyensulyelméletek között például Szent Ágoston államfilozófiája, aki az államban egyaránt meglátta, de élesen szét is választotta a civitas tcrrena realitását és a civitas Dei idealitását, ez ép a hegeli kiindulásnak tulajdonítható, amely mindig együttjár azzal, hogy a valóságelemek és az értékelemek világosan felismertetnek ugyan, de utólag mégis egybeolvasztva tűnnek elő az „objektív szellem" metafizikájában s így nem annyira egyensúlyban vannak, mint inkább összeolvadnak. Annál radikálisabban egyértelmű Kelsen államszemlélete. Itt csak utalni áll módunkban Kelsen és az ujosztrák jogelméleti iskola államszemléletére, amely a jog- és államelméletben valóban csaknem az összes tradíciókat felsebzö forradalmat jelent és a legcsillogóbb logikai fegyverzet sugárövében áll előttünk az iskola kitűnő fejének és tagjainak műveiben.3) Pregnánsan jellemzik ezt az államfelfogást Kelsen-nek egy legújabb tanulmányához írt oevezető sarai: „Die folgenden Ausführungen gehen von der Voraussetzung aus, dass der Staat eme ideelle Ordnung menschlichen Verhaltens, dass er eine Zwangsordnung und sohin die Rcchtsojdung ist. Demzufolge muss der Staat als ein System von Normen angesehen werden, und kann nicht — wie man gewöhnlich anzunehmen pflegt — als eine natürliche, Icausalgesetzlich bestimmte Realitát gelten."*) Kelsen funkcionális államszcmléletét az ideálisul államszemléleti irány legtisztább megjelenésének tekinthetjük és itt közele bb1^ Der Staat als Lebensform 1917., Grundriss zu einem System der Politik 1920. V. ö.: Dr. Behány István : Kjellén-állam elmélete, Társadalomtudomány III. évf. 1923. 355—366. 1., Dr. Siegfried Marck: Rudolf Kjelléns Theorie des Staates, Kantstudien Bd. XXIII. Heft 1., Fritz Sander, Zeitschrift für öffentliches Recht Bd. I. 1919. 338—345. 1. Staatsphiiosophíe, Ein Buch für Deutsche 1923. 3) Kelsen: Hauptprobleme der Staatsrechtslehre 1911., Das Problem der Souveránitat 1920., Der soziologische und der juristische Staatsbergriff 1922., Walter Henrich: Theorie des Staatsgebietes 1922., Adolf Merkl: Die Lehre von der Rechtskraft 1923., Alfréd Verdmss: Die Einheit des rechtlichen Weltbildes 1923. 4) Die Lehre von den drei Gewalten oder Funktionen des Staates. Archív für Rechts- und Wirtschaftsphilosophie XVII., 3. (Kant—Festschrift) 1924.