Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 3. szám - Az ELVÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON A HÁBORÚ ELŐTT ÉS A HÁBORÚ UTÁN
114 Ha azt nézzük, hogy az elvált térjek milyen foglalkozást űznek, legcélszerűbb eljárásnak véljük, ha az elváltak foglalkozását az ugyanazon foglalkozású házas férfiak számához viszonyítjuk. Rendkívül érdekes eredménye számításainknak, hogy 1910—11-ben, amely évekről a népszámlálás foglalkozási demográfiája rendelkezésünkre áll, kifejezetten az u. ri. intelligencia az, melynek köréhen a válás leginkább elterjedt. 100Í000 házas nagybirtokosra 670, középbirtokosra' 240, bányászati tisztviselőre 400, kereskedelmi és hiteléleti tisztviselőre 430, közlekedési tisztviselőre 410, közszolgálati tisztviselőre és önálló szabad foglalkozású- egyénre 510, katonára pedig 320 válás esett, holott az országos átlag ebben a két évben csak 200 volt. Mindezek az elemek tudvalevőleg a házasságkötési mozgalomból kevésbbé veszik ki a részüket s mégis gyakrabban válnak, ami még jobban kiélezi a statisztika tanulságait. Ha azonban gondolunk arra, hogy az intelligencia elsősorban városban lakó elem, alighanem már nyitjára jöttünk annak a szomorú helyzetnek, melyről itt számot adtunk, — a városokban, melyeknek a házasságromboló hatása (akár az erkölcsi kísértéseiket nézzük, akár a gazdaságtársadalmi viszonyok kedvezőtlenebb voltát).17) A nagyon is jól ismert intelligenciát már a társadalmi pozíciója is szorítja arra. hogy családi életén foltot ne tűrjön s ha ehhez hozzáveszszük az intelligenciában általában a műveltséggel együtt járó nagyobb érzékenységet, körülbelül ielfedtük az okokat,' melyek itt közrejátszanak. Azdknak a foglalkozásoknak körében, melyeket szintén városiaknak tekinthetünk, a válási arányszám szintén magas volt: az ipari munkásságnál 300, a kereskedelmi segédszemélyzetnél 240, a házicselédeknél 240, az ipari önállóknál 270, az önálló kereskedőknél ugyanannyi. Viszont általában jóval k'sebb volt a íöldmívelő elemnél: a kisbirtokosoknál 1<S0, a kisbirtokos-napszámosságnál 40, a gazdasági cselédeknél 50, a különböző ágban dolgozó napszámosoknál 150. Az' egyszerűbb vidéki élet s a foglalkozásnak olyan természete, mely á családot, a foglalkozásban, segítő társat imkább megkívánja, elegendő magyarázatul szolgál erre. S ha a mezőgazdasági napszámosok 310-es arányszáma látszólag ellentmond is gondolatmenetüntknek, nem kétséges, hogy ezek között á megélhetés kérdése az, mely a feleket gyakran egymástól eltávolítja. Csonka-Magyarország válásaira vonatkozólag — sajnos — hasonló számításokat nem végezhetünk, minthogy az 1920. évi népszámlálás foglalkozásstatisztikai feldolgozása még nem készült el. Ha azonban azt számítjuk ki, hogy egyfelől az 1PI0/U. években, másfelől az 192b22. években kötött házasságok ilyen va*y amolyan foglalkozású vőlegényein-- ugyanazokban az években mennyi hasonló foglalkozású elvált férj esett, mégis rendkívül érdekes számokhoz jiítunk. A viszonyok romlását szemléltetően mutatja az, hogy míg korábban 1001) házasságkötésre általában 43-5, utóbb már 74«4 elválás esett. Egyetlen foglalkozási ág — a nagybirtokosok — kivételével minden más foglalkozásnál sok17) Egyelőre nem állanak még rendelkezésre a háború utáni évek válópereinek adatai közül' a városi és vidéki válásokra vonatkozó számok. De ha idézzük az 1910-11. évekre vonatkozó számításaink eredményeit, iziben kitűnik, hogy a városi életnek a válások számának alakulása körül milye i döntő jelentősége van. Budapesten 100.000 házasságra már akkor <.i7 a többi városokban 316, a vidéken pedig 172 válás esett, ami teljes mértékben feltárja a városi élet determináló hatását. Ha nittsfelől gondolunk arra, hogy Budapest s általában a városok lakossága a mai Magyarországon^ m ínyível nagyobb számarányt képvisel, mint a régi Magyarországon, részben megérthetjük azt is. hogy a válások miért öltöttek a korábbi állapotokhoz képest annyira abnormális méreteket.