Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az ELVÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON A HÁBORÚ ELŐTT ÉS A HÁBORÚ UTÁN

109 •den 1000 új házasságra 40, sőt 50 elválás is esett, ha bizonyos tekintetben szomorúak is, mert arra vallanak, hogy a magyar nép házasságainak jelentékeny részében vagy a szükséges komolyság hiánya, vagy a gazdaságtársadalmi körülmények alakulása folytán, nincsen az a íermészetes alap, mely nélkül a legboldogabbnak indult házasélet is meginog, — másfelől a kényszerű fejlődés • eredményei. Ne higyjük azonban, hogy a világháborút megelőző években csupán Magyarországon fordult elő a iházasságok felbomlása annyira sűrűn a múlthoz képest. Meglehetősen európai törvényszerűség jellegével bir az a tanulság, amely szerint 1906 után a válásoknak az érvényben levő házasságok számával való hasonlítása egyre nagyobb eredményeket ad. A Németbirodalomban a fentebb említett 95-ös arányszám 133-ra ugrott fel; 100.000 házasságra évente már ennyi eiválás esett. Poroszországban az arányszámok csaknem ugyanígy változtak. Dániában az arányszám 96-ról 153-ra szökkent fel, Norvégiáiban 41-ről 61-re, Hollandiában 63-ról 91-re, Finnországban 27-ről 44-re, Svédországban 47-röl (58-ra, Svájcban 203-ról 242-re s még az annyira kedvező helyzetben álló Ausztriában is 4-ről 8-ra, Angliában 9-ről 10-re, Skóciában 25-ről 31-re. Mindmegannyi bizonyság arról, hogy talán a világháborút megelőző évek valamennyiünk által jól érzett feszültsége részes abban, hogy Európaszerte mind általánosabb és kevesebb megiitődést keltő szokássá lett az elválás.8) De bármily okoskodás melleit is mély benyomást kell, hogy keltsen bennünk az a tény, hogy a múlt évtized elején, Svájcot és Szászországot nem számítva, egyetlen más európai állam sem volt, melynek területén a válások olyan gyakoriak lettek volna, mint épen nálunk. Ha ezzel szemben valaki azt hozná fel, hogy a mi népünkben túlontúl gyakoriak voltak a fiatal korban, nem kellően kiegyensúlyozott lélekkel, történő házasságok s ez okozza sok házasságnak id'i előtti csődjét: ezzel szemben talán elegendő rámutatni arra, hogy a Balkánországok egyik-másikában a házasságok még fiatalabb korban köttetnek, mint nálunk s ennek ellenére ott a válások ritkábbak. Nagyon valószínű azonban, hogy a nyugati értelemben Magyarországon valóban elég sűrűn előforduló fiatalkorú házasságoknak mégis része van abban, hogy a válás nálunk olyan járványos betegséggé vált. Magyarország népe s különösen földművelő népe, már eléggé régen kiemelkedett azok közül a patriarchális viszonyok közül, melyek 1 halkán-népek társadalmát jellemzik, igényei messze felülmúlják azokét s így sokkalta könnyebben fordulhatnak elő a fiatalabb korban kötött házasságokban azok a viszályok, amelyek előbb-utóbb a házassági kötelék felbontására vecetnek. A*ki a háborús évek válási számait kutatja, első pillanatban azt hihetné, hogy úgy Magyarországon, valamint a legtöbb hadviselő államban is egyszerre bedugultak volna azok a források, melyekből előbb a házasfeleknek válási szándéka oly dúsan táplálkozott. Magyarországon pl. 1915-ben 2625, 1916-ban 2323, 1917-ben 2739 esetben bontották fel bíróságaink a házassági köteléket,9) olyan csekély számban tehát, melyhez hasonlókat csupán 1900 körül (az előbb vázoit reform életbeléptét megelőzőleg) észlelhettünk. Hiába volt most meg már a perrendi lehetőség arra, hogy a házasfelek egyszerűbben tudjanak szabadulni a 8) L. az i. forrásmunkát. 9) Évkönyvi adatok.