Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 3. szám - Az ELVÁLÁSOK MAGYARORSZÁGON A HÁBORÚ ELŐTT ÉS A HÁBORÚ UTÁN

106 tika a demográfia kereteiből kiemelkedve, további elgondolásában a morálstatisztikának is bizonyos tekintetben függvénye. De ha a házassági statisztika adatkincsét a morálstatisztika birtokállományához tartozónak tekinthetjük, mennyivel inkább: az elválások statisztikáját, amely a házassági köteléknek erőszakos, társadahni úton való felbomlásáról számol be. Azokról az esetekről tehát, amikor a házasfelek nem tudva bevárni a halál ítéletmondását, lépnek ki abból a kötelékből, melybe valaha reményekkel leli léptek be. A morálstatisztikának joga van azt tudni, hogy a házassági perek végső akkordjaképen évről-évre hány esetben bomlottak fel a házasságok és miért. S mivel mindannak, amit a megkötött házasságok gazdasági, szociális' és erkölcsi háttereként vetettünk oda, az ellenkezője áll az elválásokra, kötelessége azt is kutatni, hogy az elválások a házasságok történetében milyen szerepet játszanak. Vájjon a mai generációk gyermeke sűrűbben kényszerül-e arra, hogy erre a lépésre határozza el magát? Mely társadalmi osztályok azok, amelyek aránylag kevésbbé tudták a házasságokban megtalálni egyensúlyukat? Ki lehet-e fürkészni azokat a rugókat, amelyek a házasság felbomlására vezetitek? A morálstatisztikának ezekre a célokra irányuló munkája -— mint a statisztika munkája általában — nem tövisektől mentes. Kérdéses mindenekelőtt, hogy ha a házasságok felbomlásának igazi gyakoriságát akarnók megmérni, elegendő volna-e csupán a házassági perek adataihoz ragaszkodnunk, amelyek csak az alakilag megszűnt házasságok számát jegyzik fel. A házasság anyagilag is megszűnhetik; a házasság valójában már régen íelbomolhatik, anélkül, hogy .a felek szükségesnek vagy megengedhetőnek tartanák, hogy ezt a tényt bírói ítélettel is szankcionálják. Másfelől az elválásoknak a házassági pereken nyugvó statisztikája- az okok kutatásában az ítéletek szavához kénytelen ragaszkodni s tehetsége nem ér fel odáig, hogy a valódi, mélyreható motívumokat egészükben feltárja. A morálstatisztikának ezeken a hiányokon valóban nincs is módja segíteni. Az emberi természetben rejlő okoknál fogva legtöbbször az egymástól elváló felek sem sietnek azzal, hogy közkézre adják családi életüknek belső titkait és szívesen húzódnak meg azokban az árkokban, melyeket a házassági törvény szakaszai nyújtanak a házasságok felbontását előidéző általános okok felsorolásában. Magyarországon a válások statisztikáját a múlt század 70-es éveinek közepétől tudjuk figyelemmel kísérni. A 80-as évek közepéig a válások évenkinti átlaga nálunk 1015 eset volt; a következő évtizedben ez a szám 1182-rc emelkedett, hogy a milleneum évét követő 10 év folyamán 2193-mas átlagnak adjon helyet. Tagadhatatlan, hogy ezek a számok is már bizonyos növekedését jelzik az elválásoknak. De ebből téves volna messzebbmenő következtetést levonnunk. Egyfelől azért, mert az átlagok még utóbb sem voltak túlmagasak s másfelől ugyanezen időben Poroszországban, Bajorországban, Belgiumban, Franciaországban és még Angliában is az elválások száma rendszeresen emelkedett.1) A válások számának ez az emelkedése részben egyszerű következménye a népesség szaporodásának s annak, hogy a növekvő népességben a házasok ') L. erre vonatkozólag: Annuaire international de statistique. I.. a Haye 1917,11. 30-31. 1.