Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A német fajvédelem útja

102 tás közkeletű tana, amely az államot a társadalom szerves kapcsolataiból kiragadni igyekszik. Mindezekből folyik az állam rangbéli helyzete: az államnak, amely a szellemi tagozatokkal szemben posterioritásban van. a többi cselekvési módokkal s az azok céljaira szolgáló szervezetekkel: így az egyházzal szemben prioritása van. A szerző neoskolasztikus felépítésű szociálfilozófiája tehát egyházpolitikai jozefinizmust rej'.eget: aminek ellensúlyozására siet kiemelni, hogy a vallásnak a kimduláshoz képest elsőbbsége van az állam felett epen úgy, mint az emberi élet minden más jelensége felett: minden állam titkos teokrácia: de az egyház felett, amely a vallással szemben szintén rangbéli alárendeltségben van, az államnak mégis primátusa van. Viszont jog és állam semmikép sem azonosíthatók a Kelsen-féle normatív juriszprudencia szellemében: ha az állam a jog íftegvalósítása, úgy a jog a veíe (tágabb értelemben) egyléiivegíi erkölccsel esik egy rangbéli síkba, tehát a társadalomnak szellemi és nem cselekvésbeli tagozatai közé tartozik, miáltal adva van rangbéli prioritása az állammal szemben. A jog tehát az államot rangban megelőzi, de tendenciája állammá válni. Mindez azonban csak a rang kérdését dönti el és semmit sem mond a genetikus sorrend tekintetében. A társadalomtudomány problémája'csupán az előbbi; itt válik el a történe (filozófiától, melynek ped:g az Utóbbi, vagyis nem a rangviszony, hanem az egymásutániság a tárgya. EzélC a társadalmi jelenségek tagozatai a maguk tisztaságában, amelyek megvannak a társadalmi fejlődés minden fokozatán, ahogy az izom- \agy idegrendszer is megvan az emlős állatok rendjének minden fokozatán, más-más alakban. A fejlődési fokok szkémája lenne retrospektive: emberiség — kulturk'özösség (az u. n. "Nyugat) —- népi közösség (az u. n. germán-román népek) nemzet — törzs — családi kör. Ezek mindegyikén elgondolhatok a fentebbi társadalmi tagozatok más-más alkatban, de a fenti alapvetésből folyó rangviszonyokkal, amelyek minden fokozatra egyformán érvényesek. A fokozatok azonban nem a priori vannak adva; azoknak fenforgása mindig a posteriori eldöntendő empirikus probléma; pl. az emberiségnek, mint társas Kapcsolatnak, jelenfőségét és fenforgását teljesen tagadni nem lehet, de a nemzet erőteljes nyilvánulásainák legnagyobb része az emberiségnek az összes népeket átölelő laza kapcsolatánál hiányz'k (így az államnak megfelelő tagozat az emberiségi fejlődési fokon nincsen meg). Ennélfogva az emberiségi életnyilvánulásoknali a nemzeti életnyilváiKilásokkal szemben való magasabbrendűsége sem vitatható a priori. Ennyiben és csak ennyiben van helye a társadalomtudományban indukciónak, mely egyébként általában barbárság a szellemi tudományok terén. Ezeket a szemlélődéseket a naturalisztikus szociológia teljesen értéktelennek fogja ugyan mondani, de az utóbbinak napjai már meg vannak számlálva s értéktelen adathalmazával együtt cl fog tűnni a tudományosság szinteréről. —r. —f.