Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A német fajvédelem útja

96 Bizony, ínég jobban jártak azok, akiket a lexikon hallgatással kívánt elintézni. Az érdemes kihagyottak száma légió. Nincs időnk és terünk felsorolni őket. de ínég sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy pl. az £s2/<?r/ia2y-családot csak Móric révén ismeri a lexikon s Miklósról, a XVII. század nagy nádor járói nem ír egy sort sem. Noha a szerkesztők szemmelláthatólag iparkodnak modernségükkel és a nyugati kultúra tiszteletével, mégsem ismerik Rickcrt, James, Russel, Notorp nevét, sőt, ami már feltűnő, még SimmelrŐl, Husserlről és 11. Cohenről sem emlékeztek meg. noha a V:láglexikon nem áll a numerus clausus elvi áHáspontján. Indexre került a század egyik legnagyobb társadalom tudósa, Max Weber és történetírója, Eduárd Meyer is. Max Planckról a jelenkor egyik legnagyobb fizikusáról egy szót sem találunk. S ott. ahol a világhírű biológust, Weismannt keressük, ChaHm Wcizmannt, a cionista világszervezetnek i'ntézöIrzottsági elnökét találjuk. Bőven van szó a „relativitás" tanáról és a „zsidó volta miatt" üldözött Einsteinről, akit arcképpel is megtiszteltek, de bizony nyomuk sincs előzöirtek, Lobacsevszkijnek, Riemannak, Lorentznek, Minkovszkynúk. A statisztika tudománya is mostoha sorsban részesül. Nem szerepel még Üuetelet sem, a magyar Fényes Elekről, aki egész statisztikai hivatalit pótolt egykor, valamint Kovács Alajosról még említés sem történik. Nem tudja a lexikon, hogy mi a fenomenológia, mi a pragmatizmus, mi az intuíció. Nem ismeri a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalt, nem tudja, mi a Whitley-ismus, mi a Táylor-rendszer s természetesen Albert Tliornasról és Sir Erié, Drummondról sincs semmi mondanivalója. Nem groteszk sovinizmus-e. hogy amikor a legutolsó kis szociáldemokrata képviselőnk is életrajzzal sorakozik fel, lierkner proíessornák, Snowdennek, Turatinak, sőt León Blumnuk neve sem fordul elő. Ezért a progressió nemzetközi tábora aligha lesz hálás. Hasztalan olvassuk a munkatársak között Vámbéry Rusztem nevét, ha a jogtudomány büszkeségeit mellőzni kívánta a lexikon. Ouius, Papinianus, Paulus, Upianus ismeretlen tiéVek, a Plánum Tabulare, az Aprobatak, Compiltíták ismeretlen munkák. Homályban maradnak a glossatorok, Bodin, Thomasius, Feuerbaeh, Rossi, ugyanígy hiába keressük az újabb idők legjobbjait, Wiiulscheidet, Mindinget. Gierkét, A agy a legújabbak közül Stammlert, Kelsent, Sauert, akik pedig irányt és iskolát ;s jelentenek. Még ezek után is feltűnő, hogy Savigny-mk a jogtudomány keretein messze túl nőtt s az egyetemes szellemtörténetben határkövet jelentő nevesem találtatott méltónak, hogy a „tudás egyetemében" megörökíttessék. Az elhallgatás igen jellemző dolog, de a terjedelem arányainak céltudatos kiszabása sem utolsó eszköz a lexikonnak bizonyos célzatosság szolgálatába állításánál. Ezt a tendenciát lehetetlen észre nem vermi akkor, amidőn látjuk, hogy Irinyi, a költő, az államférfi és a hadvezér 8 sort, Jászi Oszkár 29-vt, Bercsényi Miklós 4 sort, Halasi Eischer Ödön 11-et, Szende Pál 12-öt, Kölcsey Ferenc 8 sort, Molnár Ferenc I5-öt kapott. Dofcsák elvtárs megérdemelt 7 sort, de Quesnay, vagy a mi tessedik Sámuelünk, Egált Edénk. Kozma Ferenctink egyetlen szóra sem volt érdemes. A lexikon nagy böbeszédüséggel ismerteti a „breitét", a „koszt ügyletei", de nem tudja a fiziokrata gazdasági iskola mivoltát s nem ismeri Cannant, Comons proíessort, sem pedig Charles Gide-et, a társadalmi fejlődés nagy kutatóját. Nem csodáljuk ezek után azt sem, hogy a tudomány nagy nevei közül a Lord Newtoné ép úgy kimaradt.