Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A német fajvédelem útja

89 illetőségi gondolat. — Tréfásan hat, midőn ü. az indogermánok készségét az elmélkedésre, a filozófiára abból a nyelvi sajátságokból vezeti le, hogy a praefixumokat és a suffixumokat egyforma könnyedséggel használják, s a birtokosjelzőt ép úgy helyezhetik a jelzett szó elé, mint mögé. — A „kulturkeveredés" fogalmát nem szabad addig a mértékig általánosítanunk, hogy még mai monotheizmusunk megértésére is az ausztráliaiak „nagy istenére" kellene gondolni. Az emberi lélek történeti összefüggések nélkül is halad a maga fejlődési útján, s a néprajzi magyarázatoknak nem teszünk jó szolgálatot, ha e kényszerűség lekicsinylésével mindenütt történeti összefüggésekre gondolunk. Összegezve úgy látom, hogy az etimológia még nagyon sokáig fogja a legfőbb néprajzi jelenségcsoportokat kifejező műszavait ide-oda kombinálni, míg végre ama jelenségcsoportoknak helyes értelmezését megtalálta. H. Gy. Caspary, Gesehiehte der Staatsthcorien (Bensheimer, Mannheim-, 192 4) 98 1. - ;.,r, _r, ..ji^ ;> . $M^^^^í';< Ez a kis könyvecske azoknak az utóbbi időben egyre gyakoribb irodulmi vállalkozásoknak a számát szaporítja, amelyek részint többé-kevésbbé vázlatos ismertetésekkel, részben pedig klasszikus szövegek kivonatos fordításaival iparkodnak a politikai elmélet történeti áttekintését megkönnyíteni s ez úton az államtudomány problémái között anélkül nyújtani eligazodást, hogy a történeti filológiai módszeren túlmenve, saját maguk is állást foglalnának. így a szerző is arról biztosít előszavában, hogy munkájának alapjául az államéletuek semmiféle szisztematikusan felépített fogalma nem szolgál. Mert az „elmélet" íogalomhatározása a filozófia, az „állam"-é pedig épen jelesül az államelmélet feladata. Nem maradt tehát számára más hátra, mint „a történetileg kialakult fogalmat venni alapul. Feladata másik nehézségét pedig abban látja, hogy miképen lehetséges a különböző gondolkodók hatalmas rendszereit azok lényegének meghamisítása nélkül néhány oldalon ismertetni. Ily módszertani krndulások mellett az ismertetett — vagy csak másak kapcsán névszerint megemlített — szerzőknek széles körét muta'ja be a Sokrates-előtti görög filozófián kezdve egeszén a Kelsen-iskoláig a nélkül, hogy az elméleti államtudomány ól idegen területre tévedne. Ámde a másik — kétségtelenül nehezebb — feladatot kevesebb sikerrel oldotta meg: sok helyes meglátás mellett-'gyakran ad kevésbbé lényegeset a lényegesebb rovására. A kis mii jelentősége így az ösztönzésül szolgáló első tájékoztatásra szorítkozik, amely szerepre pártpolitikai irányzatosságtól való mentessége is alkalmassá teszi. —r —f. Bell Miklós, Üj gazdasági rendszer. Új társadalom. Budapest, 1924. — Dr. Képes Ernő, A pénzről. Budapest, 1925. Ha valamely könyvről csak a benne rejlő értékek miatt írhatnánk, bizonyos, hogy a fenti két könyvről folyóiratunkban egy sor sem jelenhetnék meg. Még:s foglalkoznunk kell velük, mert ezek a könyvek szimptomatikus jellegűek". A dilettantizmust, mint korunk egyik tünetét, már szinte megszoktuk. Az utóbbi években azonban egyre hangosabban, egyre kendőzetlenebb pőreségben lép elénk, ráveti magát a háborúban elgyengült, forradalmakban elgerinctelenedett társadalomra s Ír: nem tud aktiv vezetőszerephez jutni, könyvekben próbálja