Társadalomtudomány, 1925 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2. szám - A német fajvédelem útja

83 lelki nagyság egyik fontos előmozdítója. Az angol ember a fair play elveit az ületbe is átviszi, nincs külön sport-, politikai- vagy magánbecsület: és ez az „ima eademque"-becsület a munkásmozgalom barcaiban is előbbre való, mint az élet vagy a halál kérdése. Az ultim a ratio eszközeit is a becsület sportkeztyüiben veszi kézbe az angol munkás (aki a sztrájkban csak anyagi sebet kaphat, mert lelkét a nemzetével szemben kötelezően vállalt felelősség páncélja védi meg). Az angol munkáskormány mégis a politikai ábrándok világába tévedt. Míg ugyanis az angol munkáspárt a báború alatt teljes odaadással azonosította magát az angol kormányzati politikával, sőt Hcnderson személyében még a diktatórius hadikabinetben is résztvett, a háború után a Labour Party „Függe'íén Munkáspárt" elnevezésű a'ífiliációjában tömörült radikális intellektueMek halászni akartak a békemüvek tereintette gazdasági bajok zavarosában s mint „foltatlanabb" pacifista múlttal kérkedők árnyékába állították a háborús koalíciók közvetett vagy közvetlen támogatóit És ezért jutott a parlamentbe a munkáspártnak az 1922-es választásokon kivívott nagy előretörése folytán a radikális intellektuelleknek egész áradata, akiknek túltengése azután a bukásra vezetett (Campbell-eset, túlköltekezés, genfi jegyzőkönyv, Zinowjevlevél). Nagyon tévednek azonban azok, akik azt hiszik, hogy Ramsay MacQonald pacifizmusa az angol imperializmus eszméivel homlokegyenest ellenkező utakon jár. A pacifizmus az angol imperializmus leghatásosabb eszközei közé tartozik és Mac-Donald is ily értelemben óhajtott vele élni. Hiszen tudjuk, hogy az angol birodalom a világ minden tájékán a beatus possidens szerepét tölti be és mindenütt az ő legnagyobb érdeke a béke fentartása. A közel jövő pedig az, hogy á munkáspárt ismét a reálpolitikai gondolkodású és rutinú leaderek égisze alá óhajt helyezkedni. A cél — mint azt még Robertson. a szélsőséges skót csoport vezetője is hangsúlyozta — az, hogy a Labour Party a maga politikai ideáljait az egész angol nemzet javára értékesítse. — • • A német fajvédelem útja. Nem utolsó érdekessége a német elnökválasztő népszavazás próbaválasztásának, hogy a fajvédők (a vöikische Partei) jelöltjére Ludendorff tábornokra 28 millióból mindössze 327.000 szavazat esett. A dolgoknak ilyen alakulása azonban talán épen magukat a német fajvédőket érte legkevésbbé váratlanul, — mint ahogy vezérük jelölése is láthatólag inkább tüntetés-jellegü volt: megmutatni a forradalmi eszközökkel dolgozó szocialista-kommunistáknak, hogy él Németországban egy eszközeiben ép oly forradalmi és aggályt nem ismerő, az erőszaknak eröszakot szembeszegező nacionalizmus is. Megállapítható egyébként, hogy a bevezető küzdelem a német nemzeti gondolatra nagy eredménnyel végződött, — bizonyára nem csekély mértékben azok állásfoglalása révén, akik bár a szélsőjobbhoz tartoznak, a nemzeti front egysége és erősítése érdekében a külpolitikailag is posszibilis Jarrcs mögé sorakoztak. Ha tehát pusztán a számokat nézzük, a német nemzeti eszme általános megerősödése mellett a fajvédelmi gondolat, a „vöikische Bewegung" kudarcáról kellene beszámolnunk. De ezúttal ne a számok beszéljenek, mert meg6*