Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - A politikai párt társadalombölcselete

58 Előbbi munkánkban28 foglalkoztunk néhány alakulattal, minők a tömeg-, a közönség-, a szekta stb., azonban a nélkül, hogy a politikai párt problémáját is ott kifejthettük volna. Így némi kiegészítéssel, az ott mondottakat is megvilágíthatjuk. A legkaotikusabb, s jogi íróktól kellő figyelemmel nem vizsgált, mert szervezetlen formában élő alakulatok: amorf egységek pl. a tömeg és a közönség. A tömeg incidentális alakulat s jelenléti társulásmód úgy, mint a közönség is incidentális lehet, de nem jelenléti társulás oly formában, minő pl. valamely író, lap „közönsége". Ez utóbbi szétszórt csoport. Mindkettőben azonban feltalálható egy momentán közös érdeklődési irány. Ami részben a tömegnél megvan, a közönségnél még kifejezettebb: a csoport hollétének, terjedelmének s kvalitásának tudata nélkül való. A reális, t. i. együtt lévő tömeg közös érdeklődésgócpontú, momentán ható izgalom hatása alatt áll; értékelése ingadozó s ez izgalom befolyása alatt jobbra-balra terelhető.30 A közönség eszmeközössége nagyobb s ami fontosabb: nagyobb az értékelés-állandósága, mint a tömegnek. Nem hajlik tehát oly könnyen irracionális átcsapásokra, mert míg a tömeg, mint incidentális alakulat, a maga élmény-multjával laza kapcsolatot tart fenn, addig a közönség a maga szétszórtságában lassúbb reakciójú és multkötöttebb. Sajátossága úgy a tömegnek, mint a közönségnek az, hogy mert szervezetlen, magamagában cselekvésirányt nem kezd, hanem bizonyos alkalom, mint inger, hat reá, s így akciói voltaképen reakciók. Hogy összehasonlítsuk az ily, reaktív csoportokat az egyesülettel, a politikai párttal stb., induljunk ki egy újabb példából. Van egy, máig figyelmen kívül maradt, sajátos kohézióban lévő csoport, amelyet „szervezetlen célegyesülésnek" mondunk. Ilyen pl. hasonló körben dolgozó írók csoportja. Egymás iránt állandóan érdeklődnek s mégsem a személyes, hanem a tárgyi érdeklődés köztük az összekötő kapocs. Érdeklődnek „egymás" iránt, mert valamennyien közösen érdeklődnek egy közös „tárgy" iránt. Hasonlítsuk össze az ily közösséget az előbb jellemzett reaktív csoporttal, a közönséggel. A „szervezetlen célegyesülés" jelleme más, mint a közönségé; mindkettő szétszórt csoport. Egy közönség körében mindannyian hasonlókép reagálnak, csakhogy míg az inger, pl. valamely esemény, mely a közönséget hasonló állásfoglalásra, reakcióra bírja, kívülről jő, s incidentális, addig a szervezetlen célegyesülés keretén belül egy plus található: egy állandóan ható és fejlődő közös théma az, s külső inger nem szükséges állásfoglalások keltésére, az 29 Társadalomalkotó erők, 1920. IV. részletprobléma: Tömeglélektan és társadalmi morfológia. 193—235. K. ny. is. 30 V. ö. Le Bon, A tömegek lélektana. M. ford. 1913.