Társadalomtudomány, 1924 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1924 / 1. szám - Az egyke oka és ellenszerei. A Társadalomtudomány körkérdése

57 tésével, eltartásával és nevelésével járó anyagi terheket viselni s ezért korlátozzák a természetes szaporodást, bár egyébként talán óhajtanák a gyermekáldást. Az egykének ez a fajtája a család anyagi helyzetének javulásával megszünhetik, orvoslását elősegíthetik mindazok az intézkedések, amelyek a gyermekszületéssel a családra háramló terheket anyagi segítség nyújtásával csökkentik. Ilyenek: jól berendezett szülőházak, anya- és csecsemővédő intézmények, napközi csecsemő- ós gyermekotthonok stb. létesítése. Egészen más természetű az egygyermek-rendszer ott, ahol az nem egyes családokra korlátozva, hanem egyes községek vagy vidékek egész lakosságára kiterjedően jelentkezik. Nyilvánvalód hogy ez a rendszer ily helyeken is kezdetben egyes családokból indulhatott ki s okai eleinte szintén a szegénység vagy az elszegényedéstől való félelem lehettek. Ezeknek a vidékeknek lakossága egyes példákon észlelvén az egy- vagy kétgyermek-rendszerből a szülőkre s az utódokra háramló anyagi előnyöket, elsősorban a családnak a földbirtok fel nem aprózódásával járó vagyonosodását — fokozatosan rákapott erre a rendszerre s azt most fennmaradása és anyagi jóléte egyik nélkülözhetetlen tényezőjének tekinti. Ily helyeken az egyke a jómódú, vagyonosodásra törekvő birtokos parasztság társadalmi intézményévé fajult s mint ilyennek, fennmaradását biztosítja az említett anyagi okokon kívül az a szívós konzervatizmus, amellyel a falusi földmívelő nép minden jó és rossz szokását, divatját, erényeit és hibáit védi és őrzi. Az egygyermek-rendszert az ily falvak népének közfelfogása törvénynyé emelte, amely ellen nem véthet senki, aki a falu közösségében meg akar maradni. Parancsoló erővel nehezedik ez a suprema lex az egykés falvak egyes embereire és családjaira. Gúny és megvetés jut osztályrészül ezekben a falvakban az olyan asszonynak, kinek egynél több gyermeke születik. Hogy az egykés falu családjai nem mindig egyéni megfontolásból, hanem sokszor a közfelfogás kényszerétől űzetve korlátozzák a születések számát, kirívóan bizonyítják az olyan esetek, amikor az egykés faluból másfelé települt egykés családban hamarosan megjelenik a második, a harmadik gyermek. Az a család felszabadult az otthoni kényszer alól és érvényre jut benne a természet joga. Nyilvánvaló, hogy az ily körülmények között begyökeresedett egygyermek-rendszer megszüntetésére alig van kilátás. A vallás tanításai, a nemzeti és nemzetgazdasági érdekekre való hivatkozások eddig nem voltak s ezentúl is aligha lesznek képesek az egykével fertőzött népet jobb belátásra bírni. Azok az anyagi és egyéb kedvezések, amelyekkel a különféle államokban és korokban az embereket a születések korlátozásának elhagyására igyekeztek bírni, mindenütt és mindenkor hatástalanoknak bizonyul-